Már 2010. januárban, amikor még csak a miniszterelnöki poszt várományosa volt Orbán Viktor, kijelentette: stratégiai ágazattá kell emelni a sportot, ezután születtek később a kiemelt sportágak születtek.

A koronavírus-járvány viszont új helyzetet teremtett, egyre több az olyan hang, mely szerint komoly változások lehetnek a sportvilágban a járvány után. De mi a helyzet itthon? A helyzetről Dénes Ferenc sportközgazdászt kérdeztük, aki 1998-ban, az első Orbán kormány alatt a sportminisztérium helyettes államtitkára volt.

„Naivitás lenne azt gondolni, hogy Orbán Viktor hirtelen és váratlanul el fogja engedni a sport kezét. Mondom ezt úgy, hogy a gazdasági lassulás, a munkanélküliség, az infláció adatait nem ismerjük, még rengeteg változó van. A sport biztos lehet abban, hogy számíthat az ágazatot még nálam is jobban kedvelő miniszterelnökre, hiszen 10 évet épített rá.

Miért ne szeretne minél többet megőrizni az elmúlt 10 évből? Egy ember tudja, hová fogja pozicionálni a sportot, az ő fejébe egyelőre nem lát bele senki.”– mondta.

A szakember szerint a futball szerkezete nem volt jó itthon, a színvonalról pedig a nézőszámok sokat elárulnak, noha a Ferencvárosnál érezhető a javulás ezen a téren. A magyar bajnokság üzleti teljesítménye alig értékelhető, ettől még a szerencsejáték- és egyéb vállalati bevételek, a köztévé közvetítési jogokért fizetett forintmilliárdjai jómódúan fenntartották, és ezek a források kiürülni nem fognak, bár könnyen elképzelhető, hogy korrekcióra szorulnak.

A racionalitás sohasem volt a magyar sport erőssége, elég csak a Vasas-elnök Markovits László napokban tett nyilatkozatára gondolni, aki mesterségesen fenntartott világról, és elképesztő költségvetésekről beszélt a csapatsportágakban.

Talán a futballban érzékelhető leginkább a kivárás, és nem véletlen, hogy inkább csak a másodosztályból jönnek bércsökkentési hírek, nem pedig az NB I.-ből. Az élvonalból eddig csak a DVTK jelezte, hogy nem képes a szerződésekben megállapított bérek kifizetésére. A másodosztály éllovasa, az MTK rögtön csatlakozott hozzájuk, míg a siófoki tulajdonos akár 75 százalékos csökkentést is el tud képzelni – a játékosok viszont nem mentek bele semmiféle csökkentésbe, ami a csőd szélére sodorhatja a klubot. A győri eset pedig országos visszhangot kapott még a válság kezdetén.

A sportközgazdász elmondta, elsősorban olyan kluboknál jelentettek be hasonló lépéseket, ahol van valamiféle tulajdonosi szemlélet is. „A puha költségvetési korlát a szocializmus lényegi jellemzője volt. A sportban nem addig nyújtózkodtak a vezetők, ameddig a takaró ért, hanem ameddig tudtak. Nem érdekelte őket, mi lesz, mert ha túl is költekeztek, valahogy megoldódott. Jött egy ember, aki morgott, morgott, de állta a számlát.

Vannak most is klubok, ahol a korábbi korszak toposzai, embertípusai a mai napig élnek. Ahol van valami kis tulajdonosi szemlélet, ott volt bejelentés is, mert döntően a saját pénzüket teszik a futballba. Diósgyőrben érzékelhető bevételkiesés, ha nincs egy hónapban kétszer 10 ezer néző a stadionban, ezért nem nehéz összekapcsolni, miért ők jelentették be először a büdzsé megkurtítását.”

A futballban közben úgy tűnik, hogy sokan Orbán Viktor szavára várnak. A Ferencváros és a Fehérvár nem akar semmit mondani, mert ők szeretnének olyan képet sugallni magukról külföldre, hogy itt minden úgy megy majd tovább, ahogy a válság előtt. Akár még előnyük is származhat abból, hogy változatlan marad a hazai bérstruktúra, mert könnyebben tudnak jó nevű játékost szerződtetni, illetve a jelenlegi keretet így könnyebb együtt tartani. Luis Suárez ettől még nem futballozik majd itt a Barcelonát elhagyva, de az ukránok mellett megjelenhetnek a cseh futballisták is – hogy ez jó út-e, és eljuthatunk-e a sok légióst foglalkoztató ciprusi futballmodellig, hamarosan kiderül.

Ha majd újra lehet meccsre járni, akkor az is egy nagyon érdekes lehet, hogy mennyien lesznek a lelátókon. Dénes arra számít, hogy eleinte sokan, mert az otthonaikból kiszabaduló embereknek vonzó lesz egy hazai meccs, aztán valószínűleg visszaesés jön majd.

A közgazdász szerint a belgák azért is nyilvánították befejezettnek a bajnokságot, mert ha nincs bevétele a kluboknak, akkor béreket sem akarnak fizetni. Angliában más a helyzet, ott sok és valódi pénz van a klubok mögött, és a játékosok érezhetik úgy, spóroljanak inkább máson, ne rajtuk. Wayne Rooney mondta is, hogy a jelenlegi helyzetben céltáblává váltak, könnyű lőni rájuk, az angol futballisták pedig el is utasították a 25 százalékos bércsökkentést.

Az ugyanakkor, hogy 330 ezer fontos heti bérek legyenek, mint David de Geának a Manchester Unitednél, már átgondolandó.

Dénes bízik abban, hogy itthon, akik eddig elkényeztetettek voltak, valódi „munkás“ értékekkel mennek edzeni, ha majd lehet. Illúziói persze nincsenek, de hátha arra készteti ez a válság a szereplők egy részét, hogy felébredjenek a rózsaszín álomból, és végre teljesítményt adnak vissza, és nemcsak jól keresnek.

„Valami azt súgja, hogy a Barcelonához, a Real Madridhoz is fog jutni állami pénz ilyen-olyan csatornákon. Ne legyünk álszentek, mert ezek a klubok is nemzeti intézmények. A mi esetünk más, de nem látok rá sok esélyt, hogy a magyar teljesítménysportban kemény, átléphetetlen költségvetési korlát legyen, ahhoz nagyot kellene lassulnia a gazdaságnak – és sok mindennek alapjaiban megváltoznia.”

A társaságiadó-kedvezményről (tao) azt mondta, ha nem marad meg, akkor majd az állam más módot talál arra, hogy az utánpótlás-nevelésre szánt támogatásait célba juttassa. Részben már elkezdődött az elitakadémia-rendszer kialakításával, 10 futballakadémia már decemberben ötmilliárdhoz jutott. Márciusban pedig 6 kézilabda és 4 kosárlabda akadémia kapott közvetlenül állami forrásokhoz az Emmitől.