Október 31-én, a reformáció napján, az 1918-ban meggyilkolt Tisza István miniszterelnök halálának évfordulóján, Vlagyimir Putyin orosz elnök budapesti látogatásának másnapján leplezte le Orbán Viktor kormányfő és Kövér László házelnök a „vörösterror áldozatainak” újraállított emlékművét a Parlament szomszédságában, a Vértanúk terén.

A kompozíció hátoldalán ez olvasható: „A szovjet fegyverek árnyékában hatalomra került kommunisták által meggyilkolt, megnyomorított, tönkretett, elüldözött áldozatokra is emlékezve újraállította az Országgyűlés 2019-ben”.

Az 1945-ben lerombolt emlékművön más szöveg szerepelt: „A Fehér Ház kezdeményezésére kegyelettel emelte a magyar nemzet”. Az áldozatok nevei most hiányoznak. Elek Imre szobrászművész ugyanakkor meghagyta a korabeli írásmódot: „A nemzeti vértanuinak 1918-1919” felirat rövid „u”-val került a főalak alá. A Vértanúk terén korábban Nagy Imre mártír miniszterelnök szobra állt, amelyet a kormány – a tiltakozások ellenére – átvitetett a a Jászai Mari térre.

„Nekem Nagy Imre is tetszett, de ez is szép” – közölte lapunkkal egy nagymama, aki éppen az unokáját fényképezte péntek délután a vörösterroros emlékműnél. Fia helyeslően bólogatott. Mások lényegesen kevésbé mutatkoztak lelkesnek. „Elvitték innen a közelmúltat, és visszahozták a régmúltat” – állapította meg egy anya. Lányával egyetértésben arra panaszkodott, hogy korábban ez egy hangulatos, barátságos tér volt, ahova szívesen jártak az emberek. Nagy Imre szobrát mindenki szerette. Most pedig itt áll egy szürke térkővel körbevett monstrum. „Politikától függetlenül, esztétikai szempontból: szörnyű!” – mondták. „Kommunisták által meggyilkolt… Na, hagyjuk már ezt!” – rángatta el párját egy fiatal lány, miután beleolvasott a szövegbe.

Egy édesapa, akinek láthatóan nehézséget okozott megfejteni az alkotás szimbólumrendszerét, családja segítségét kérte: „Azt nézem, hogy ez egy nő lenne?!”. A válasz: igen. A szobrász Hungária női alakját ábrázolta, míg a hátsó oldalon egy sárkánnyal küzdő férfi (a bolsevizmus és a magyarság harcának jelképe) látható.

Csunderlik Péter történész a hvg360 oldalon megjelent írásában a „történelemhamisítás emlékművének” nevezte a szobrot. A nemzeti vértanúk emlékműve szerinte visszamenőleg kiterjesztette a vörösterror időszakát a Károlyi-rendszerre is, nem téve különbséget a Népköztársaság és a Tanácsköztársaság között. Az 1945-ben lebontott szobor a forradalmak sokszínű, a munkásságnak politikai, kulturális és szociális emancipációt hozó időszakából egyetlen aspektusként a politikai erőszakot emelte ki – helyreállítása teljesen illeszkedik a NER emlékezetpolitikájába.

Az avatási rendezvényen katolikus, református, evangélikus, unitárius és zsidó felekezeti vezetők is imát mondtak. (A zsidóságot Köves Slomó, az EMIH rabbija képviselte, Heisler András, a Mazsihisz elnöke nem kapott felkérést.)

A ceremónia azonban főleg Kövér László miatt marad emlékezetes: a házelnök önmagához képest is erős beszéddel jelentkezett. Kövér azt mondta, hogy annak idején mintegy ezer ember túszul ejtette Magyarországot. Keresztényellenesség, buzgó internacionalizmus, heves nemzetgyűlölet, tudatos családrombolás és hazug jelszavak alatt az emberek kíméletlen kifosztása: szerinte ez volt 1919-ben a „Tanácsköztársaságnak nevezett terrorképződmény”.

Az istentelenséget vallók, akik csak önmagukban hisznek, kezet emeltek azokra, akik abban hittek, hogy saját emberi létük felett van egy teremtő erő. „A Lenin-fiúk ma is itt állnak velünk szemben” – állította Kövér László.

Úgy vélte, Magyarország csak akkor nyerheti meg véglegesen a küzdelmeket, „ha a velünk szemben állók megtapasztalják, hogy a külföldről pénzelt istentelenséggel, hazaárulással és nemzettagadással Magyarországon soha többé nem lehet többséget szerezni”.

Vásárhelyi Mária szociológus a házelnök kijelentéseire a közösségi oldalán reflektált: „Téved Kövér László! Nem velük szemben, hanem mögöttük állnak a Lenin-fiúk.” Forrás nepszava.hu