Rosszabb időpontot nem is választhatott volna az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság, hogy levizsgáztassa azokat az uniós tagállamokat, amelyek még nem tagjai az euróövezetnek, de vállalták a közös valuta átvételét. Egyrészt a márciussal zárult egy esztendőben Magyarországon volt a legnagyobb az infláció (Romániával holtversenyben), a 3,7 százalékos adat csaknem két százalékponttal haladja meg a küszöbértéket.

Másrészt a megelőző két évben a forint gyengült a legtöbbet, messze megelőzve a lejtőn a bolgár levát és a lengyel zlotyt. Olyan sokat esett, hogy ha netán tagja lett volna az euró előszobáját jelentő ERM–II árfolyamrendszernek, akkor vagy kipottyan belőle, vagy csak azon az áron marad benne, hogy a Magyar Nemzeti Bank a valutatartalékaiból forintot vásárol, megállítandó a gyengülést.

Egy pillanatfelvételtől nem várható, hogy teljes képet adjon, és ez a márciusi vakuzás valóban torzít valamennyit Magyarország rovására. Azóta például a forint erősödött az euróhoz viszonyítva, az infláció pedig csillapodott – legalábbis formálisan, mert a kijárási korlátozások és a boltbezárások idején regisztrált fogyasztóiár-adatok félrevezetőek.

Ezzel együtt érdemes az egyes kritériumokat sorra venni, hogy kiderüljön, a maastrichti mércével mérve miért szerepel Magyarország a vert mezőnyben.