A magyar nyelv felejthetetlen művésze
Az idős nemzedék jól emlékszik Romhányi József nevére, aki a hatvanas és a hetvenes évek egyik népszerű írójaként vonult be a magyar kultúra történetébe. Az idős korosztály fejébe kitörölhetetlenül bevésődött az a kép, amikor szombaton délutánonként a televízió képernyőjén megjelent az író, és elmondta az új versét, amelyben megismerhettük az író által megfogalmazott aktuális tanulságokat.
A csipkelődő igazságok az akkori életünkből lettek kiemelve és az író által egy-egy állatfigurában lett formába öntve, a percegő szútól az embert utánzó majmokig. Volt igény ezekre a könnyed, mindenki számára érthető és elfogadható kis tanácsokra. Azokban az évtizedekben a ma embere számára egy kicsit más (fordított) világot éltünk. A televízióban nem a száz csatorna között válogatva próbáltunk azt az egyet megtalálni, amit a család tagjai közösen talán elfogadtak, hanem az egyetlen csatorna programját böngészve jelöltük be azokat a műsorokat, amelyekre bekapcsolhattuk a televíziót.
Ma már elmondhatjuk, hogy a Romhányi abban az időben a kedvelt programok egyike volt. Az író nézettsége jelentős volt, és csak feltételezhető, hogy ezekben az években a televízió nézőitől az egyik legtöbb bejelölést (lájkot) kaphatta. A hetvenes években egyfajta elismerést váltott ki az is, ha valaki a Romhányi versekből többet kívülről tudott. Jól jött ez a verstudás az építőtáborok tábortüzeinél, de siket lehetett aratni egy - egy frappáns Romhányi verssel a farsangi ünnepségeken is. Ez ma is aktuális, mert a mai gyerekek szintén sikeresek tudnak szerepelni egy Nyúl iskola vers színpadon történő elmondásával.
A népszerűsége miatt a nevét sokan ismerjük, de a munkásságáról fontos részleteket az átlag magyar ember már sokat nem tud. Ezért tiszteletből most szeretnénk felidézni a rövid életútját és írói munkásságát:
Romhányi József 1921. március 8-án született Nagytétényben. Édesapja Reichenbach György, szári körjegyző volt. A család eredetileg Vértesacsáról származott. Édesanyja Czimbál Anna etyeki származású lakos volt. Nagy családban nőtt fel, öten voltak testvérek, a születés sorrendjében Dezső, Irén, Irma, György és József. A Romhányi nevet, már felnőtt korában György és Dezső testvéreivel együtt vette fel.
Romhányi József a tanulmányait a Székesfővárosi Felsőbb Zenei Iskolában végezte el, brácsán játszott. Már ezekben az években érzékelhető volt nála az irodalom szeretete, de ezzel párhuzamosan egészen a haláláig a zenével is szívesen foglalkozott. Első jelentős munkahelye 1951-től a Magyar Rádióban volt, ahol dramaturgként dolgozott, majd 1957-től az Állami Hangverseny és Műsor igazgatóságnál volt néhány évig művészeti vezető. 1960-ban került a Magyar Tekevízióhoz, és itt is, mint művészeti vezető a szórakoztató rovatnál tevékenykedett. 1962től a haláláig a Magyar Rádió zenei Főosztályánál dramaturgként dolgozott.
Romhányi József életének munkásságáról kevesen tudják, hogy a pályája során több komolyzenei mű, többek között Sugár Rezső: Hunyadi oratóriumának szövegkönyvírója volt. Lefordította Gluck Orfeuszának, Rossini, Ory grófja, illetve Orff: Az okos lány című operájának, valamint Strauss: A denevér- című operettjének a librettóját.
Nevéhez fűződik Eliot költeményei alapján készült világhírű Macskák című musical fordítása is. A musical bemutatója közvetlenül a londoni bemutató után volt Budapesten 1983. március 25-én. 2018-ban a darab bemutatójának 35. évfordulóján az 1300 előadással és közel 1,5 milliós nézőszámmal minden eddigi színházi rekordot megdöntöttek. A Macskák napjainkban is szerepel a Madách Színház éves programjában.
Romhányi József a nagyközönség körében elsősorban játékos állatverseivel vált ismertté, ezeket a halála után, Szamárfül néven adták ki. De igazán népszerűvé az animációs filmekben játszott fordítói és írói munkái tették, Romhányi írta a szövegét az olyan közkedvelt rajzfilmsorozatoknak, mint a Mézga család,, a Kérem a következőt, és a Mekk mester.
A sorozatok mellett részt vett egész estés rajzfilmek, így Nepp József rendezte Hófehér, valamint a Dargay Attila Ludas Matyi elkészítésében is és ezeknek a sikere nem kis részben Romhányi József színes, szellemes és frappáns rímekkel átszőtt szövegeinek köszönhető.
A fordításában lett sikeres az amerikai Flintstone család- című sorozat. Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki parádés párbeszédeit máig méltán emlegetik. A szakma elismerése abban mutatkozott meg, hogy amerikai rajzfilmírók nyilatkozták azt, hogy a magyar fordításnak a szövege életszerűbb, ezzel jobb, mint az eredeti!
Romhányi a magyar nyelv kiváló ismerője és egyben alkalmazója volt, rendkívüli éleslátással és nem kevés zenei érzékkel fedezte fel a nyelvben rejlő játék lehetőségeit. Szellemes és ötletes, olykor bravúros rímei és szócsavarásai miatt kapta meg a „rímhányó” jelzőt (bár a rossz nyelvek szerint ő maga találta ki és terjesztette el a nevével való játékot).
Romhányi József 63 éves korában, 1983. május 7-én halt meg Budapesten. Emlékét az idősebb korosztály körében nagy tisztelettel és kegyelettel őrzik. Jó lenne az, ha ezt a tiszteletet utódaink is átvennének és egy-egy költészeti szemlén, fesztiválon felelevenítenék a verseit, mondásait Mert csak így lehet bemutatni a magyar nyelv sokszínűségét, a kifejezési lehetőségeinek finom árnyalatait.
E mellett az sem mellékes, hogy a versek tanulságai 40 év után is üzennek nekünk, mert még most is aktuálisak! Befejezésül nézzünk erre egy példát:
Sárkánymese
Egy hétfejű sárkánykölök csúnyán összevesztek,
rájuk szólt az anya, de ő nem maradtak veszteg.
Bár már egy sem emlékeztek, hogy min kapott össze,
Végül leharapta egymást, önmagát is közte.
Ja, hogy hol itt a tanulság? Szájba rágom, tessék!
Minden fejtúltengés vége, a teljes fejetlenség!