Emléktábla a nagyszerű sportolónak
Marian Cozma emléktábláját annak a szórakozóhelynek a közvetlen közelében avatták fel, ahol az öt évvel ezelőtti gyilkosság történt. A megemlékezésen többek között részt vett Őexelenciája Alexandru Victor Micula, Románia rendkívüli és meghatalmazott nagykövete.
Az ünnepségen Marian Cozma kézilabdázóról Navracsics Tibor miniszterelnök–helyettes emlékezett meg. A beszédében kiemelte, hogy egy tehetséges fiatalembertől vált meg a sportszerető közvélemény, akinek 26 évesen még voltak álmai és lehetőségei a nagyobb sikerek elérésére. Jó indíttatást kapott ehhez a családjától, mert az édesapa és az édesanya is jó kézilabdázó volt. Marian nagyon nagy elképzelésekkel és tervekkel érkezett Veszprémbe és a város szertettel be is fogadta. Olyan egyénisége volt ő ennek a sportnak, akit a városban, de egész Magyarországon is mindenki szeretni tudott.
A miniszterelnök-helyettes emlékeztetett arra, hogy Veszprém mindig is egy befogadó város volt, szívesen látta a városba érkezőket, különösen a kézilabdázóit, akik mára már a város jelképévé, büszkeségévé váltak. Ezért, akik Mariant megölték, azok nem csak egy embert öltek meg, de a városon is gyilkos sebet ütöttek. Igaz az, hogy ezt nem a városban élők közül tették, de az is igaz, hogy a város nem tudta megvédeni a nagyszerű sportolóját. Ezért kell ez a másik emlék erről a kiváló kézilabdázóról, hogy akik erre járnak, emlékezzenek meg róla és erről a tragikus eseményről.
Kálomista Gábor, az MKB-MVM Veszprém társelnöke arra emlékezett, hogy Marian még a halála után is üzent a rajongóinak. Egyrészt az édesapján keresztül, aki a tragédia helyszínére érkezve azt kérte, hogy az elkövetőkkel szemben nem bosszúnak, hanem törvényes igazságnak kell érvényesülnie. Másrészt, a Marian temetésén a magyar delegációt a románok nem várt gesztussal fogadták, megtapsolták az oda érkező gyászolókat.
A társelnök kijelentette, ekkor jött rá arra, hogy e két nép között nincsenek kibékíthetetlen ellentétek. Viszont azt sajnálja, hogy az igazságszolgáltatás nem a teljes szigorával sújtott le a gyilkosokra.
Nagy László, az MKB-MVM kézilabdázóinak csapatkapitánya, az öt évvel ezelőtti eseményeket idézte fel. Azt az estét, amikor a győztes mérkőzést követően a csapat itt ezen a szórakozóhelyen töltötte az idejét és azt a konfliktust, amelyben a társak hiába próbáltak segíteni, már nem tudtak.
Az ezt követő nemzetközi mérkőzésen mindenki, az áldozat emlékének akart megfelelni és lélekben Mariannal együtt is voltak a pályán. Az eset egész Európa sportéletét megrendítette, mert mindenki tudta, hogy a sporttársadalom egy nagyon tehetséges és egy nagy karrier előtt álló kézilabdázót veszített el. Marian nagyon szerette Veszprémet és ez az érzés a közönség részéről is kölcsönös volt.
Az emléktáblát Navracsics Tibor és Nagy László leplezte le, majd a jelenlévők mécseseket és virágokat helyeztek el a megemlékezés helyszínén.
