A tíz év alatt sem feledhették el
Marian Cozma 1982. szeptember 2-án született Bukarestben, ahol az országos élcsapatban, a Dinamo Bukarestben kezdett el kézilabdázni. A Dinamóval román bajnok és kupagyőztes lett és az ott töltött négy szezon alatt 2002-ben már a román válogatottban Fehéroroszország ellen is bemutatkozhatott.
2006-ban igazolt Veszprémbe, ahol már a kezdetektől szép sikereket ért el. Kétszeres magyar bajnok, és kétszeres Magyar Kupa-győztes lett. 2008-ban Veszprém csapatával megnyerték Kupagyőztesek Európa Kupáját. Az Építők színeiben a 111 mérkőzés alatt 329 gólt szerzett a csapatának.
.A Veszprém játékosa 10 évvel ezelőtt február 8-én 26 éves korában tragikus körülmények között vesztette el az életét. Halálát követően a román kézilabda szövetség és a magyar klub is visszavonta a mezének számát. Veszprémben a nyolcas, a román válogatottban pedig a nyolcvankettes mezben nem szerepelhet már többé senki. Veszprémben és Bukarestben is posztumusz választották tiszteletbeli polgárrá.
Porga Gyula polgármester megemlékező beszédében elmondta, hogy a város történelmében február nyolcadika a gyász napjává vált. Egy nagyszerű sportoló lett egy értelmetlen bűncselekmény áldozatává, aminek kiváltó okait a mai napig nem tudhattuk meg. Veszprém az eltel tíz év alatt egy percre sem felejtette el sportolóját, bár nem itt ebben a városban született örökre a tiszteletbeli polgárává vált.
A polgármester a beszédében kiemelte azt, hogy a csapat abban a váratlanul kialakult helyzetben is igyekezett csapatként összefogni. Az életük kockáztatásával védték egymást, de sajnos az aljas tettekre hajlamos emberi erőszak győzött az áldozatra kész összefogás felett.
A klub egykori elnöke dr. Magyarády Péter azt hangsúlyozta, hogy az Építők mindig is egy családként működött. A család ezen a napon egy nagyon tehetséges és szerény tagját vesztette el. Marian szerette ezt a közeget és azt vallotta, hogy ebben a családban tudott naggyá nőni. A külföldről kapott csábítások ellenére ezért is ragaszkodott ennek a városnak a közösségéhez.
Dr. Mocsai Lajos a csapat egykori vezetője a következővel kezdte beszédét:„ felkértek arra, hogy öt percben mondjak egy megemlékező beszédet. Én nem fogom mérni az időt, de ez a beszéd talán először és utoljára fog elhangzani ebben a hangvételben!” A vezető edző az ezt követő beszédében a háttérben – az öltözőben és a zárt Arénában - történtekről emlékezett meg. Kiemelte azt, hogy a csapattársak a fogaikat összeszorítva álltak fel a padlóról és Cozma emlékét megőrizve, csapattársukért is küzdve mentek ki az előttük álló mérkőzéseikre.
Gyurákovics István a Veszprémi Szurkolói Egyesület vezetője azt hangsúlyozta, hogy ez a tragikus éjszaka hihetetlen nagy elkeseredést és indulatot váltott ki szurkolói körökben. Másnap amikor az egyesületük tagjai Arénánál gyülekeztek és már megfogalmazódott a bosszú, egyszer csak megjelent Marian Cozma édesapja és a következőket mondta: „ Egy fa miatt nem gyújthatsz fel egy erdőt!”
Az az ember világított rá a bosszú értelmetlenségére aki a legtöbbet, a fiatal fiát veszítette el. Ekkor értették meg azt, hogy a bosszú nem jó megoldás a kialakult helyzetre. A nagyszerű kézilabdázó emlékét emberi módon kell megőrizniük és ápolniuk.
A megemlékező ünnepség a Marian Cozma szobrának a megkoszorúzásával, gyertyák és mécsesek elhelyezésével zárult.
