Szerinte egy magasabb inflációs cél hozzájárulhatna a reálkamatlábak csökkentéséhez, ami elérhetőbbé tenné a hitelfelvételt, és így ösztönözné a beruházásokat és ezzel a gazdaság bővülését is.

Bár az infláció egyelőre még 20 százalék felett van, a kormány célja az év végére, hogy egyszámjegyű legyen. Az inflációs célt ugyanakkor 3 százaléknál húzta meg a Magyar Nemzeti Bank.

A miniszter úgy véli, hogy az infláció bár nem a legfontosabb, de napjaink legégetőbb kérdése, mivel jelentősen akadályozhatja a társadalmi-gazdasági versenyképességet. Mint írta,

elképzelhető, hogy az infláció nem tér vissza a korábbi 2-4 százalékos szinthez.

Nagy Márton a történelmi tapasztalatok alapján és a gazdasági logikára hivatkozva azzal érvel, hogy az infláció középtávon a korábbi szinthez képest feljebb tolódhat, különösen olyan sokkhatások következtében, mint például a háborúk és a természeti katasztrófák. A kínálatcsökkenés, a reglobalizáció és a bizonytalanság is hozzájárulhat a magasabb inflációhoz szerinte.

A miniszter által bemutatott strukturális tényezők vélekedése szerint az egyszámjegyű tartományban időben ragadóssá tehetik az inflációt.

Ha ez egy strukturális, elkerülhetetlen változás, akkor felmerül a kérdés, hogy meddig és milyen áron érdemes ellene küzdeni, mekkora társadalmi és gazdasági költséget fizettetnénk az elérhetetlen célért – írta.

Az árfelhajtó elemek kapcsán kiemeli, hogy az energia és a tőke azok a tényezők, amelyek tartósan felhajthatják az árakat. A globális zöldátállás komoly beruházásokat igényel, és a kormányzatok támogatják ezt a folyamatot.

A tőke áramlása is új utakra terelődhet a globális világ átalakulása miatt, és ez befolyásolhatja a tőke elérhetőségét. A geopolitikai kapcsolatok szerepe is megnő a tőkekínálatban szerinte. A tőkepolitika politikai eszközként lesz használva, és ez hatással lehet a beruházások.