Új bemutató a játékszínben
A világhíres svéd film- és színház rendező Ingmar Bergman „Az ötödik felvonás” – című könyvében az elmaradhatatlan útitársairól szól, a színházról, a színészekről, és a filmről. „Velem tartanak azóta, hogy megépítettem az első bábszínházamat a gyermekszobám fehér asztala alatt”- írja az író.
Bergman egész életét végigkísérte a színház és a film, több nagy-sikerű film rendezője volt. A két műfaj sajátosságairól a következőt fogalmazta meg: „A színház olyan, mint egy megértő feleség – míg a film jeleníti meg a nagy kalandot, a pazarló és nagy igényekkel fellépő szeretőt.” Bergman filmes pályafutása az 1970-es évek vége felé leszállóágba, válságba került.
Az utolsó sikoly- egy sajátos álomutazás a valóság és az irodalom határán, melyben a századelő filmrendezője Georg af Klercker személyén keresztül mutatja be a saját problémáját. A filmrendező, aki három rövid nyári szezon alatt huszonöt filmet készített felkeresi egykori barátját, a Svéd Filmgyár tejhatalmú igazgatóját. A régi barátjától pénzt és támogatást szeretne kérni. Az igazgató durván visszautasítja a hol rimánkodó, hol pedig fenyegetőző filmrendezőt.
