De ha az élmezőnybe tartozunk, akkor miért kellene egyszerre 8000 lélegeztetőgép, amikor az osztrákoknál ezerre sem volt szükség? És miért készül a legrosszabbra a kormány, amikor egyes országok nem azt várják, hogy a társadalom nagyobb része átessen a betegségen, hanem a vírus hétköznapi menedzselését végzik?

A sűrűn teleírt, tízoldalas, napi jelentés ötödik lapjának alján található az a két adat, amelyre a német egészségügyi miniszter figyel. A járványüggyel foglalkozó állami Robert Koch Intézet 24 óránként igyekszik megbecsülni, hogy a koronavírus német fertőzöttjei átlagban hány embernek adják tovább a kórokozót. Az Intenzív- és Sürgősségi Osztályok Egyesülete (DIVI) pedig arról ad napi kimutatást, hogy Németország 1091 lélegeztetésre képes kórházi létesítményében éppen milyen az ágyak kihasználtsága.

Amennyiben a reprodukciós szám 1 alá süllyed, vagyis minden fertőzött átlagban már egynél kevesebb embernek adja át a vírust, és a kórházi kapacitások is elbírják a koronás betegeken túl a más okból intenzív ellátást igénylő paciensek számát is, akkor Németországban fel lehet függeszteni egyes korlátozó intézkedéseket.

A továbbfertőzés mutatója nagypéntek előtti napon 1,1-re süllyedt, míg a 16 700 intenzív ágy 58 százaléka volt használatban, az azokon ápolt 9700 betegnek pedig mindössze az ötöde volt koronavírusos.

A berlini matek ismeretében válik igazán érthetetlenné, milyen becslések és modellek alapján nyilatkozik a magyar járványhelyzetről Orbán Viktor.

A miniszterelnök nagypénteki interjújában az egészségügyi dolgozók 20 százalékának megfertőződését vetítette előre, és mivel korábban 105 ezer 65 éven alatti emberről beszélt ebben a szektorban, ez önmagában 21 ezer magyar fertőzöttet jelent, miközben jelenleg 1500 betegről tudunk.

Ennél is zavaróbb a lélegeztetőgépek igényéről közölt kormányfői adat. Ezek szerint 8000 ilyen berendezés kell a járvány tetőpontján.