Az elmúlt héten többször is fogyasztási rekordot döntött a magyar villamosenergia-fogyasztás, és erről, ahogy illik: részletesen beszámolt a rendszerirányító Mavir. A híradásokból az azonban kimaradt, hogy mindez éppen akkor történik meg, amikor a “2000 megawatton zsinórban termelő” paksi atomerőmű éppen megint nem áll a termelési helyet magaslatán.

Az egyik reaktor - az utóbbi években rendre rakoncátlankodó 2-es blokk (Paks2) - hovatovább két hónapja áll, és ahogyan az Pakson az ilyen eseteknek mostanában egyáltalán nem ritka szövődménye: a karbantartásról hiába állítják, hogy tervezett, a javítási munkálatok ezúttal sem tudtak az előre megadott, betervezett időpontra befejeződni. Jelenleg az a hivatalos ígéret - legalábbis ez böngészhető ki az Inside Information adatportál információiból, hogy a Paks2-es blokk december 15-én délután 13 órakor lesz újraindítható állapotban.

Az is innen, ebből a forrásból - nem pedig a cég, vagy a felügyeletét ellátó Országos Atomenergia Hivatal (OAH) tájékoztatásából - tudható meg, hogy a problémák gépészeti eredetűek. Ami ugyan szintén nem konkrét, de legalább az tudható belőle, hogy milyen területen (műfajban) zajlik a karbantartás. Meg az, hogy szigorúan véve, a reaktorral nincs gondjuk az operátoroknak, csupán az ott hasadó uránból felszabaduló energiát nem sikerül árammá alakítani, mert valamelyik gépészeti egységgel (ez rendszerint turbinaházi problémát takar, de előfordul alállomási hiba is) akadt valami komolyabb gond.

Mindez az eredeti elképzelésekhez képest nagyjából egy teljes hét csúszást, illetve termeléskiesést jelent. Egyben azt is, hogy ez idő alatt a Paks2 blokk 480 MW termelési potenciáját más energiaforrásból kell biztosítani.

Ez még azonban csak a történet fele, mivel a Paks2-vel a nagyjavítás finisének megcsúszásához hozzáadandó, hogy december 10-én a Paks1 reaktor is ki kellett venni az áramtermelésből. Múlt pénteken a vállalat a megszokott, szűkszavú közleményben tudatta, hogy aznap délután 15 órától "irányítástechnikai berendezés meghibásodása miatt teljesen leterhelik”. Egy napra tervezett munka várt a blokkra, de azóta is áll a paksi atomerőmű fele.

Nem javít a helyzeten az sem, hogy az ügyben a vállalat sajtóosztálya a leállás okainak megnevezése helyett csupán azt közölte, hogy a leállás "a 3. és 4. blokk üzemét nem befolyásolja” és hogy "A javítás a szabályok betartásával, a rendszerirányítóval (Mavir) egyeztetve, a HUPX közzétételi honlapon bejelentve zajlik”, mivel utóbbi ilyen helyzetben alapvető kötelezettség, előbbi pedig, ha nem így volna, akkor a termelésben maradt reaktorblokkok teljesítményesést ugyancsak be kellene jelenteni.

És a Paks1 javítása - és termelésbe visszaállása - 1 nap helyett, most a “terv szerint” hat lett.

A probléma állandó

Nem lehet azt mondani, hogy véletlenül, váratlanul vagy előzmények nélkül jöttek volna éppen most, éppen így, valahogy szerencsétlenül alakultak a problémák, mert a jelenség valójában évek óta visszatérő, állandósuló probléma. Már három éve, hogy megjelent az a cikkünk, amiben először, részletesen, példákat is sorolva bemutattuk, hogy a karbantartások, hibajavítások, illetve az abból való visszaállás miért jelent problémát.

Az is aktualizálja az akkor leírtakat, hogy éppen 3 éve, hogy hivatal először az asztalra került a paksi atomerőmű üzemidejének esetleg további 10 évvel való meghosszabbítása.

Akkor Mártha Imre vette ezt a témát elő a Süli Jánossal folytatott, kiszivárgott levélváltás során, legutóbb szeptember végén hozta szóba Kóbor György az Indexnek adott interjújában - igaz, az MVM akkori vezetőjét ezt követően elküldték az állami cégóriástól. A hivatalos álláspont szerint a négy, ma működési engedéllyel rendelkező paksi blokknak 2032-2037 között lejár az ideje, és le kell majd állniuk.

A javítás, karbantartás, megcsúszás naplózása három éve az augusztus-november időszakban 10 esetet rögzített. A jelenlegi tendencia kicsit talán rosszabb. Annyi biztosan elmondható, hogy a jelenlegi két blokkos termeléskiesés nem előzmény nélküli, hiszen a Paks1-et legutóbb csupán november 7-én állították vissza a munkába, miután megoldották a problémát, ami miatt az egységet ki kellett venni a termelésből.

Október 31-én viszont a Paks3 blokk szenvedett el teljes leterhelést "gépészeti berendezés meghibásodása miatt”, majd ugyanez az egység november 9-én hajnalban ismét karbantartásra szorult - igaz, ekkor már "csak" 350 MW termelési potenciált veszített az esettel a napi termelői kapacitás. A Paks4 blokkot pedig legutóbb október 13-án kellett lekönnyíteni 153 MW-tal, hajnali 6.42-kor "technológiai védelmi működés miatt".

Amíg gáz van

A világ nukleáris annalesét több mint 20 éve szerkesztő Mycle Schneider 2019-ben így fogalmazta meg, hogy mi a probléma az atomerőművekkel: "A nukleáris szektor nagy problémája ma az, hogy az erőművek öregek. A 30 év feletti reaktor-átlagéletkor pedig sok más mellett azzal is jár, hogy a tervezett karbantartások gyakorlati lebonyolítása során a termelésből kieső időszak fokozatosan elnyúlik.

Úgy értem, hogy a tervezett javítás után, a blokkok visszatérése a termelésbe egyre bonyodalmasabb, mert menet közben többször, újra meg újra kell tervezni az indítási folyamatot, mert mindig kiderül még valami más is, amit meg kell oldani. Amikor az üzemanyagcserét vagy karbantartást megtervezik, azt egy bizonyos időszaknyi leállással számolják, de gyakran menet közben kell improvizálni és módosítani, amiből viszont az következik, hogy egyetlen leállás esetén akár hússzor is újra kell tervezni azt, hogy mennyi ideig tart a leállás".

A Paks2 karbantartás egy hetes csúszása, illetve a Paks1 javítás elhúzódása most azt jelenti, hogy a nukleáris erőmű megbízhatatlansága miatt a magyar villamos energia rendszer jelentős mennyiségű plusz gázt éget el azért, hogy a fogyasztói igényeket ki tudja elégíteni - és a gáz ára "továbbra is az egekben".