A Pannon Várszínház vitára hívja a Petőfi Színház vezetését
Az igazgató a bevezetőjében elmondta, hogy egy színház élete nem csak a művészetről szól, hanem arról a finanszírozási környezetről is, amiben dolgozni kénytelenek. A most induló évad egyik lényeges eleme, hogy a Pannon Várszínház már az idény kezdetétől a Hangvilla épületében tudja az előadásait bemutatni. Ez a tény örvendetes- állapította meg Vándorfi László.
Az igazgató emlékeztetett arra, hogy két évvel ezelőtt a sajtó előtt beszélt először arról, hogy a színház az új minősítési rendszer miatt elvesztette az éves normatív támogatását, ami évi 110,2 millió forint volt és ez az éves költségvetésük 40%-át jelentette.
A kiemelt kategória helyett a pályázati kategóriába sorolták be őket és az elmúlt évben itt mindösszesen 9 millió forint működési támogatást tudtak csak nyerni. Idén ebben a pályázati rendszerben nulla forint támogatást kapnak. Ugyanígy járt az a táncfesztivál is, amelyik két napja ért véget és az ország kiemelkedően rangos rendezvénye. Tizenöt év után szintén nulla forintot sikerült a pályázati pénzekből szerezniük.
Megállapította – ezek a tendenciák rosszak a következő szempontból. A Hangvilla épületében a Pannon Várszínház a 365 napból 105-ben tölti meg a nézőteret. Teszi ezt nulla állami és nulla önkormányzati támogatással.
Ami viszont nagyon rosszul néz ki ebben a dologban az, hogy ezek a végső döntések az előadó művészet területén a miniszter mellett dolgozó Színházművészeti Bizottságban dőlnek el. Ez a testület az alulról jövő bizottsági döntéseket felülbírálhatja és tesz végső javaslatot a miniszter felé, amit a miniszter minden esetben el is fogad. Ennek a Színházművészeti Bizottságnak a közvetlen környezetében benne van a városban lévő másik színház vezetése.
Vándorfi szerint ezeknek a vezetőknek ki kellene mindazért állni, ami Veszprémhez és a város kultúrájához köthető.
Az igazgató bejelentette, hogy ezt a problémát a mai napon jelezték a polgármester, valamint a közgyűlés felé, mert ez már a veszprémi kultúra közigazgatási kérdésévé vált.
A sajtó nyilvánosság előtt egy tisztességes vitára hívják ki a másik színház vezetését. Egyben felkérik a polgármestert arra, hogy legyen ennek a beszélgetésnek a moderátora. Úgy ítéli meg, hogy csak az őszinte beszéddel lehet helyretenni a dolgokat, eloszlatni a félreértéseket. Az igazgató a reményét fejezte ki annak, hogy a másik színház vezetése ezt a párbeszédet elfogadja, mert ez idáig a személyes kontaktus kialakítására nem volt lehetőségük. Úgy gondolja, hogy egy demokráciában ezt a problémát egy város közösségének kulturáltan kell rendeznie, mert. egyetlen egy alkotó közösséget nem hozhat ilyen helyzetbe a hatalom.
Vándorfi László szerint a részükről már volt egyfajta kezdeményezés arra, hogy az együttműködés közöttük létrejöjjön. Egészen addig, hogy a két színházat egy újfajta intézménnyé javasolták egyesíteni úgy, hogy az önállóságukat a csatlakozó szervezetek megtarthassák. A javaslatuk ésszerűnek tűnt, de nem talált meghallgatásra. Visszajelzés erre csak felső szintről volt, amiben azt tudatták velük, hogy a dolgot nem tartják aktuálisnak.
Vándorfi László nem kívánt foglalkozni a minősítést végző szervezetekkel, egy dolgot viszont leszögezett: „letagadhatatlan az, hogy ma a Pannon Várszínház sikeresen létezik.” Az elmúlt évadban nagy közönségsikert aratott, a Sose halunk meg darabjuk, amit eddig is már nagyon sok helyen mutattak be az országban. A másik nagy produkciójuk volt a Hegedűs a háztetőn – című musical, ami rövid idő alatt felkerült a közönség toplistájára.
A színház által kínált műsorprogramot nézve az igazgató szerint nem igaz az a megfogalmazás, hogy a társulatuk csak a kommersz műfajt kedvelők igényeit igyekszik kiszolgálni.
A határozott nem kategóriájába igyekezte tenni azt az állítást, amely szerint a Pannon Várszínház csak egy amatőr színház. A társulat már évek óta folytat egyfajta művészeti nevelést, a fiatalokkal való foglalkozást gyerekkortól felkarolták és a megítélése szerint ez társadalmilag és a művészképzés szempontból egyaránt hasznos.
Az igazgató minden bírálójuknak a figyelmébe ajánlotta a műsortervüket. Össze kell hasonlítani a többi vidéki színház programjával és az látható, hogy ez semmivel sem kommerszebb, mint az összes többi színházé. A színházuk hagyományosan is egy „mindenevő színház”, mindenféle műfajban igyekezetek darabokat színpadra állítani. Az olyan minősítéseket, amelyeket egyes szakemberek a műsor programra nézve állítanak fel, kultúra és színház ellenes megnyilvánulásnak tart.
Bertold Brecthtet idézte: az igazgatót, rendezőt, koreográfust, színészt le lehet váltani, a közönséget viszont nem. Az igazgató viszont büszke arra a nézőszámra, amit az elmúlt idényben a színházban elértek.
Vándorfi László a tájékoztató további részében a következő színházi évad előadásait ismertette. Ezt úgy állították össze, hogy a közönség sokféle igényét kiszolgáló előadásokat vigyenek színpadra, annak ellenére, hogy az említett anyagi helyzet „elképesztően rossz helyzetbe” hozta a társulatot.
Szokásuknak megfelelően elő bemutatót tartanak, ezen Arany János. Toldi – musical költeményét mutatják be. Nagy sikerre számíthat a Budapesti József Attila színházban több bemutatót megélt Francis Veber: Balfácánt vacsorára- című vígjáték. Mozgásszínházi igényeket követel a Peter Shaffer: Black Comedy- című komédiája. Sok színházi és film feldolgozást élt már meg a nagy klasszikus, Alexandre Dumas. A három testőr – regénye, ami most itt a várszínházban kerül bemutatásra. Egy régi sikerdarab újraélesztését vállalják fel a Bergendy István – Csukás István: Mesélj, Münchhausen! – musical bemutatásával.
Krámer György, a Pannon Várszínház tánc stúdiójának vezetője egyetértett az igazgatóval abban, hogy ilyen finanszírozási helyzetben rendkívüli merészség ilyen évadot hirdetni. Az ellentmondásokat a pályázati pénzek odaítélésében a saját példájukon keresztül látják. A kulturális fesztiválokra fordítható összegekből idén országosan összesen négy százalékot adtak a táncfesztiválok támogatására, ami egy méltatlan összeg.
Az idei évadban a fiatalokra szeretnének az előadásaikkal koncentrálni, ami azt jelenti, hogy a gyerekekkel igyekeznek megszerettetni a táncot, mint művészeti ágat. Feldolgozzák a Péter és a farkas meséjét, táncszínházi előadásban, valamin a Hattyúcskák tava – című művet állítják színpadra.
Vándorfi László a tájékoztató végén bejelentette, hogy a társulattól senki nem kíván megválni és két új taggal nőtt a létszámuk. Bakai László újra a színházhoz szerződött és a társulat új tagja lett Pánics Lilla, aki a Madách Színház stúdiójából jött Veszprémbe.
A színházigazgató végezetül azt mondta, hogy a színházukat szerető városi közönség egy dolgot tehet az érdekükbe, megfogadják az ismert szlogent és hoznak még egy bérletest a színházukba.