Emléktábla Rosos Istvánnak
Rosos István Szentkirályszabadján született 1811-ben. Nagyon fiatalon előbb tiszteletbeli aljegyző, majd hamarosan második aljegyzővé választották A sikerek tovább kísérték az életében, mivel először táblabíró, ezt követően megyei aljegyző, és végül a vármegye főjegyzője lett.
A tisztújító szék 1847-ben alispánnak választotta meg. Az 1948-49-es Forradalom és Szabadságharc alatt Batthyány Lajos miniszterelnök utasítására jelentős szerepet vállalt a „közcsendi bizottmányok” felállításában és ezt követően honvéd rendfokozatban rész vett a Dráva menti hadjáratokban.
1861-ben választották meg újra első alispánnak, amit rövid ideig töltött be. Az élete hátralévő szakaszában is aktív szerepet játszott a vármegye közéletében, és több döntéshozó bizottságban vállat feladatokat. A Papkeszi melletti sári-pusztán lévő kastélyában halt meg 1888-ban.
Polgárdy Imre, a Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke ünnepi beszédében kiemelte, hogy az egész megye számára fontos az a gesztus, amit Papkeszi tesz az emléktábla elhelyezésével. Amennyiben megbecsüljük a múltunkat és őrizzük a hagyományainkat, akkor tudunk a jövőben értékeket teremteni.
Rosos István nem halmozott fel gazdagságot. Ő, a szellemi nagyságával hagyott vissza egy olyan értéket, ami meg kell becsülni, amit tovább kell adni az utódainknak. Nem törekedett magasabb pozíciókra, de a rá háruló feladatokat mindig maximálisan teljesítette.
Ez az emléktábla jó lehetőség arra, hogy a vármegye neves szülöttéről a térségben élők rendszeresen megemlékezhessenek, továbbadva gyerekeiknek a politikus szellemi nagyságát.
Az emléktáblát Polgárdy Imre, a Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke, Gyarmati Katalin Szentkirályszabadja polgármester asszonya, valamint Ráczkevei Lajos, Papkeszi polgármestere leplezte le.
