Az élet nem habostorta
A darabban a magyar történelem legellentmondásosabb időszaka elevenedik meg, ahol még lezáratlanok az előző korszak történelmi eseményei, ezért is találkozhatnak komikus helyzetekben az egykori barátok és az ellenségek. A kor szinte mindenre kiterjedő tiltásai a mai ember számára elképzelhetetlenek és itt fogalmazódik meg az a gondolat, hogy ami ezek után ebben a korban nem tiltott, az szinte kötelező. A darab a magyar történelem egy szeletének a paródiája, és az egyszerűen gondolkodó gátőr bukdácsolásain keresztül mutatja be a kort és annak torzulásait. Az elnyomó rendszerek sajátoságait a népbutítást, a hirtelen kapott jelentős pozíciókat és hogy a vezetőik a hatalom megtartása érdekében milyen aljasságra képesek.
A tanú-című film a páratlan színészi alakításainak köszönhetően Magyarországon nagy sikert aratott és Hamvai Kornél 1996-ban felkérésre írta meg a színpadi változatát. A színpadi változat őrzi a film történéseinek szerkezetét, a cselekmény emlékezetes szituációit és a szállóigévé vált mondatait. Színpadon bemutatható rendbe szerkeszti az 1949-es év történetét, a valóságos történelmi szereplők „alteregóit” jeleníti meg. A valóság és a színpadi történet szereplői ugyanazok és mégis mások.
A félig kimondott gondolatok, a sorok közötti olvasás önironikus művészi eszközeivel él Bacsó Péter és Hamvai Kornél is. A néző pedig veheti a lapot és a látottakat továbbgondolva aktualizálhatja a történéseket és szereplők által elmondottakat. A színpadon gyorsan változnak a helyszínek, ahol megállíthatatlanul halad a „szocialista szellem vasútja”. Mert minden tömegeket elnyomó rendszernek megvan a maga vasúti sínpárja, ami nem tudni hogy mikor és hol végződik akkor, amikor "a nemteközi helyzet tovább fokozódik".
A Pannon Várszínház társulata a színpadi darabban megfogalmozatt gondolatokat most is sikeresen továbbítják a nézőik felé.