Pislákoló gyertyák a sírokon
A megemlékező sorozat az Alsóvárosi temetőben lévő I. világháborús síroknál kezdődött, majd a Vámosi úti és a Dózsavárosi temetőben folytatódott. A katonák az eseményeket a várban lévő Szent Imre piarista templomban megtartásra került ökumenikus istentisztelettel zárták.
Az Alsóvárosi temetőben Szabó György alezredes, református tábori lelkész mondott ökumenikus imát az elhunyt katonák tiszteletére és egyben kérte Istent, hogy adjon minden jelenlévőnek „erőt és kitartást a földi vándorútján”.
Beszédében hangsúlyozta, hogy a Halottak Napja olyan időszaka életünknek, amikor egyszerre gondolunk szeretteinkre és mi katonák az elhunyt bajtársainkra. Katonákra, akik az életüket áldozták a hazáért, valamint azokra, akikkel valamikor együtt dolgozhattak. Nekünk itt a temetőkben csak az emlékezés maradt. Az emlékek sokasága, ami csak akkor törlődik ki a lelkünkből, amikor már mi is végleg elmegyünk.
A Halottak Napját méltósággal kell megünnepelnünk. Olyan ünnep ez, ami szomorú, de amit komolyan kell vennünk, mert egyszer eljön az idő, amikor a mi sírunkon gyulladnak meg a pislogó gyertyák. Rólunk fognak megemlékezni rokonaink, barátaink és mi bennük élünk majd tovább.
A megemlékezés végén a katonai és a civil szervek vezetői a világháborús emlékmű falánál elhelyezték a tiszteletadás koszorúit.
