A repülőbaleset áldozataira emlékeztek

A Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesülete szervezésében a 32. alkalommal emlékeztek szerdán katonák és civilek az 1941. április 11-én Jutaspusztán történt, a Magyar Honvédség történetének legnagyobb repülő és ejtőernyős katasztrófájának áldozataira.
 
 

A repülőbaleset áldozataira emlékeztek

A Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesülete szervezésében a 32. alkalommal emlékeztek szerdán katonák és civilek az 1941. április 11-én Jutaspusztán történt, a Magyar Honvédség történetének legnagyobb repülő és ejtőernyős katasztrófájának áldozataira.
 
 
 
 
 

A repülőbaleset áldozataira emlékeztek

A Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesülete szervezésében a 32. alkalommal emlékeztek szerdán katonák és civilek az 1941. április 11-én Jutaspusztán történt, a Magyar Honvédség történetének legnagyobb repülő és ejtőernyős katasztrófájának áldozataira.

A megemlékezésen résztvevőket Hegedüs Barbara Veszprém alpolgármestere köszöntötte. Beszédében kiemelte, hogy napjaink eseményei arra figyelmeztetnek mindenkit, hogy emlékeznünk kell a magyar történelem szomorú eseményeire. Ilyen eseménye volt hazánk történelmének a 82 évvel ezelőtti repülőbaleset is.

„Nemcsak emlékezünk, hanem bennünket, civileket emlékeztet arra a rendezvény, mit is vállalnak a katonák esküjükben, akik akár életük árán is megvédik a hazát. Ezért hálával tartozunk azoknak a hősöknek, akik a múltban is vállalták ezt a szolgálatot.” A hangsúlyozta, hogy Veszprém méltán büszke katonai hagyományaira, amelyek a város történelmével egyidősek, ezért azokat a jövőben is ápolni kell.

Az ünnepi megemlékezést D. Hegedűs János ezredes tartotta. Beszédének első részében felidézte az akkori legfontosabb történéseket.

„1941. április 11-én a magyar III. hadtest alakulatai támadást indítottak a Duna-Tisza által határolt jugoszláv területek, a baranyai háromszög, valamint a muraközi területek elfoglalására.

A művelet során - az alig két és féléve alakult, vitéz Bertalan Árpád által vezetett - első magyar ejtőernyős zászlóalj bevetésével is számoltak. A terv az volt, hogy Bácskában, a Ferenc József csatorna Szenttamás hídját az ejtőernyősök 104 fős harccsoportja egy meglepetésszerű támadással elfoglalja és a saját csapatok beérkezéséig megtartja.

Az esőzések miatt a pápai füves repülőtér talaja felázott, így a csapatszállító gépek csak terhelés nélkül, üresen tudtak felszállni, ezért a repülőtéren állomásozó 5 db Savoia-Marketti SM-75 repülőgép személyzete 1941. április 11-én parancsot kapott a Veszprém melletti Jutas repülőtérre történő átrepülésre, mivel ennek talaja szilárd burkolatú volt.

A 17 órára szóló bevetési parancs 15 óra 45 perckor érkezett meg géptávírón. A pilóták és a deszant 16 óra 45 perckor beszálltak, majd a gépek a motorok bemelegítése után kigurultak a repülőtér város felőli végébe.

Az első, E-101 lajstromjelű gép - fedélzetén Bertalan Árpád őrnaggyal – megkezdte a felszállást, és a hangárok vonalában felemelkedett. A második gép közelített a startvonalhoz, a harmadik gurulásban volt. Az utolsó éppen, hogy az állóhelyéről elindult, amikor a vezérgép elveszítette sebességét és 50-80 méter magasan szárnyvégre billent, átesett jobbra dőlt. Magasságát vesztve, lapos szögben, de működő motorokkal lezuhant és nem belefúródva, hanem érintve a talajt, csúszott.

A gép légcsavarjai leszakadtak, a jobb motor levált, és benyomódott a kabin oldalába. A gép alsó burkolata felszakadt, a kiömlő benzin pedig a forró alkatrészektől lángra lobbant. A baleset alig két perc alatt zajlott le. 17 óra 1 perc volt, amikor a Veszprém Jutas–pusztai katonai repülőtér felszálló mezőjén égő repülőroncs, felrobbant.

Fedélzetén 5 fő repülő-személyzet, és 23 fő ejtőernyős, köztük vitéz Bertalan Árpád őrnagy, aki az ejtőernyős zászlóalj parancsnoka volt. A balesetet mindössze nyolcan élték túl.

A vezérgép lezuhanásának okairól szinte azonnal megindultak a találgatások. A pilótahibát azonnal kizárták. A gépparancsnok Kelemen Károly repülő százados, századparancsnok akkor, már több éve repült a polgári forgalomban SM.75-ösökkel. Kiválóan ismerte a géptípust, az országban talán ő volt a Savoiák legnagyobb szakembere.

Sokan úgy vélekedtek, hogy a gépeket túlterhelték, hiszen egy teljesen felszerelt ejtőernyős akár 110 kg-t is nyomhatott, és mellettük még ott volt a harccsoport törzsének felszerelése, fegyverzete. Ezt több szakértő és szemtanú is cáfolta.

A másik, sokkal valószínűbb kiváltó ok a mechanikai meghibásodás. Valószínűsíthető, hogy a magassági kormány kiegyenlítő rendszere hibásodott meg, amit a két rendkívül tapasztalt és felkészült pilóta együttes fellépése sem tudott helyrehozni.

Az elhunyt legénység temetése április 15-én volt Veszprémben. Három felekezet fiai közösen végezték a szertartást. Egyeseket a család kívánságára a lakóhelyükön helyezték örök nyugalomra.

Minden csatába, harcba induló katona vágya: győztesen hazatérni és élvezni a megbecsülést, a szerzett dicsőséget. Ezek az érzések hamvadtak el itt a Jutas-pusztai repülőtér felszálló mezején 1941. április 12.-én a délutáni órákban.”

Nevük, emlékük azonban tovább él – emelte ki végezetül Hegedüs János ezredes.

Ezt követően Oláh Emil ezredes, protestáns tábori lelkész mondott imát a balesetben elhunyt katonák lelki üdvéért, és az emlékmű felett alacsonyan átrepült az egyik Pápán állomásozó C-17-es szállító repülőgép, tisztelegve ezzel a pilóták és az ejtőernyősök emléke előtt, majd különböző helyeken szolgáló aktív katonák ejtőernyős ugrással színesítették a megemlékezést.

Az ünnepség végén a jelen lévő önkormányzati, katonai vezetők, civil szervezetek képviselői koszorúkat helyeztek el a dombon felállított emlékművön.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a veszport.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk!

 
 

    Hozzászólás

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje.