Az ünnepségen résztvevőket Soós Lajos nyá. alezredes a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesületének elnöke köszöntötte. Beszédében elmondta, hogy a hagyományoknak megfelelően augusztus 15-e a Repülő Fegyvernem Napja alkalmat ad arra, hogy megemlékezzenek a hősi halált halt magyar katonákról és tisztelegjenek azok emléke előtt, akik az életüket áldozták fel a hazáért.

Az ünnepi beszédet Simon-Jójárt Sándor nyugállományú repülő ezredes, a MATASZ Veszprém Megyei Egyesületének elnöke mondta. Beszédében kiemelte, hogy az emlékmű a „Hősi halált halt magyar katonai repülők emlékére” épült a város önkormányzatának a támogatásával és lett átadva 1993. augusztus 14-én.

A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az emlékmű előtt tisztelettel emlékeznek „a nagy elődökre, a levegő uraira, elhunyt bajtársaikra és mindazokra, akik a legdrágábbat, az életüket áldozták katonai feladataik teljesítése közben. Emlékezünk rájuk, a parancsnokokra, pilótákra, a műszaki és kiszolgáló bajtársaikra, akik nem ismertek lehetetlent és tették a dolgukat a repülés biztonsága, a feladatok sikeres végrehajtása érdekében…Nem feledkezhetünk meg hősiességükről, amellyel minden alkalommal bizonyították a katonai repülés fontosságát.”

Az egykori ezredparancsnok napjainkról elmondta: ”Hiszem és vallom, hogy mindenféle technokratikus váltás, változás közepette is első helyen kell, hogy az ember álljon. Az ember, aki magas szintű szakmai tudással, kiváló fizikai képességekkel kell, hogy rendelkezzen.”

„Nem irigylem az aktív szolgálatukat töltő katonákat, hiszen a Légierő haderőnem totális átalakításának, átszervezésének napjait, hónapjait, éveit élik át. Miközben végzik a kiképzési és hadműveleti feladataikat, készültségi szolgálattal védik hazánk légterét…. Külön szabályozott idősben, rotációs rendszerben biztosítják a NATO köteléken belül a Balti országok légtérvédelmét. Kijelölt alakulatok katonáival határvédelmi feladatok végrehajtásában vesznek részt, Magyarország déli határszakaszán.”

Simon ezredes a beszéde végén a aktív katonák felé fordulva kihangsúlyozta: „Ti, akik, élethivatásként választottátok a haza védelmét, őrizzétek és soha ne feledjétek a magyar katonai repülés hőseinek, bajtársaitoknak emlékét. Isten éltesse a Légierő haderőnem napján a korábban és a jelenben szolgálatot teljesítők népes seregét!”

A beszédet követően a sok száz katonai áldozat neve közül haragszó kíséretében most harminchat katona neve hangzott el. Ez csupán néhány név azok közül, akik 1910 után a szolgálatuk teljesítése közben vesztették az életüket és csatlakoztak a ”nagy égi kötelékhez.”

Az elhunyt katonákért Szabó György alezredes kiemelt református lelkész mondott imát. Imájában elmondta, hogy amikor egy emlékmű előtt fejet hajtunk, akkor a múltunk és jelenünk előtt tisztelgünk. Kegyelettel tudunk emlékezni azokra a bajtársainkra akik már nem lehetnek közöttünk és akik a hazáért feledhetetlent cselekedtek. Vegyünk példát róluk és adjanak erőt a jelen katonáinak a haza védelméhez. Általuk így egyszer mi is hősökké válhatunk.

Az ünnepi megemlékezés koszorúzással, majd a Magyar Takarodó hangjaival zárult.