Steven Buckley: A legfontosabb különbség a hozzáférés, mind tartalomgyártói, mind felhasználói szempontból. Az ott lévők gyakorlatilag profi minőségben tudják felvenni, szerkeszteni és megosztani a történeteket, és ami ennél is fontosabb, hogy mindezt valós időben tehetik. Az általunk érzékelt különbségek ebből fakadnak:

sokkal közelebbinek és hitelesebbnek hatnak a felvételek arról a terrorról, ami Ukrajnában zajlik.

hvg.hu: Mennyire minősülnek ukrán propagandának az információk, amelyek a háborúból eljutnak hozzánk? Az teljesen világos, hogy a nyugati narratívák kit részesítenek előnyben, de meg lehet húzni a vonalat az áldozatok védelme és a pozitív, ámde hamis történetek között?

S.B.: Kétségtelenül kihívást jelent a sajtónak, hogy hogyan nyúljon hozzá az ukrajnai információkhoz, pláne, ha azok az ukrán kormánytól, vagy a hadseregtől érkeznek.

Az újságírók természetesen ragaszkodnak az objektivitáshoz – miközben azt egyébként is szinte lehetetlen definiálni –, de amikor a Nyugat szemében Ukrajna a jófiú és Oroszország a rosszfiú, értelemszerű, hogy ki fog jobb fényben feltűnni. Ez csak akkor válik problémássá, amikor a szimpatikus narratívákat fals információkkal akarják fenntartani.

Azt viszont ne felejtsük el, hogy a nyugati újságírók elüldözésével Oroszország mindent megtett azért, hogy a híradások Ukrajnát részesítsék előnyben. Mégis, hogyan működhetnének azok a narratívák, amelyek el sem jutnak nyugatra?