Egyszerűen nem tudjuk, bármi előfordulhat – mondta Robert Habeck, a német kormány gazdasági minisztere egy újságírói kérdésre, amely azt firtatta, szerinte újraindítják-e az oroszok a gázszállításokat az Északi Áramlat 1 gázvezetéken a tíznapos karbantartási leállás után július 21-én.

Ez izgatja a német üzleti köröket és a magánembereket is a leginkább a napokban, mert ha nem, azzal Vlagyimir Putyin, Oroszország államfője sarokba szorítaná Németországot – írja a Constanze Stelzenmüller, a Brookings Institution professzora a Financial Timeson megjelent cikkében.

A szövetségi hálózatüzemeltető térképén megtekinthető, mennyi gáz érkezik orosz forrásból Németországba azon a három kapcsolódási ponton – tehát nem csupán az Északi Áramlat felől -, amelyeken át egyáltalán érkezhetne. Nulla köbméter. A helyzet feszült - véli a hálózatüzemeltető -, és nem lehet kizárni, hogy romlani fog. A brit üzleti lap publicistája szerint ez a megállapítás nem tükrözi a helyzet súlyosságát.

Egymásra halmozódó áremelkedések

A benchmark európai gázár, a hollandiai gáztőzsde TTF mutatója több mint 130 százalékkal, megawattóránként (MWh) 170 euróra ugrott azóta, hogy az orosz hadsereg megindította invázióját Ukrajnával szemben. Ezen belül június végét, amikor Oroszország csökkentette szállításait, 60 százalékos áremelkedés követte. Válaszul a berlini kormány élesítette vészhelyzeti protokollja második szintjét, ami egy lépésre van a „jegyrendszer” bevezetéséről a hazai fogyasztók gázellátásában.

Németországba érkezik földgáz Norvégia, Hollandia és Belgium felől is, ám az oroszok, ha akarták volna az északi áramlat 1 karbantartásának idejére átirányíthattak volna szállításokat az ukrajnai tranzit útvonalra, de nem tették. Így a német gázkészletek feltöltése a télre csúszásba került. Mindennek van egy velejárója, ami a gázellátás putyini manipulációjának súlyos közvetett következménye.

Megfordult a költségvetés egyenlege

Németország költségvetési többlete, ami három évtizede jellemezte a büdzsét, a gáz árának elszállása miatt július kezdete óta deficitbe fordult. Az ország jólétének alapjait teremtő sok energiát fogyasztó iparágak vállalatainak importköltségei az egekbe szöktek. Az olcsó orosz energiahordozók fontos forrásai voltak e cégek világpiaci versenyképességének, így Putyin háborújúért akkor is fizet az európai gazdaság, ha a cégek más forrásból, de drágábban szerzik be az földgázt.

A lehetséges válaszok amellett, hogy korlátozottak, még kellemetlenek is. Az áramtermelésben újraindíthatják a szénerőműveket, Habeck arra kérheti a fogyasztókat, hogy spóroljanak a meleg vízen és az áramon. A kormány úszó LNG-terminálokat bérelhet, hogy részlegesen pótolja a folyékony gáz importjának fájdalmasan hiányzó infrastruktúráját, miközben az Arab-öböl autoriális államainak vezetőivel kell tárgyalnia a hiányzó orosz földgázt pótló gáz beszerzéséről.

Bezárhatnak a vállalatok

A német energia-vészhelyzeti szabályozás a lakosság igényeit részesíti előnyben a vállalatokéval szemben, ám a cégek egy része jelezte, hogy a gázellátás korlátozása arra kényszerítheti, hogy felfüggessze tevékenységét.

A kormány a napokban fogadta el azt a szabályozást, ami lehetővé teszi, hogy az állam megmentse azokat a vállalatokat, amelyek a gázárak elszabadulása miatt fizetésképtelenné válnak, a Uniper gázimportőr mossa kezeit, a lakossági gázár háromszorosára ugorhat.

Európa gazdasági összefonódása miatt a németek bajai gyorsan átterjedhetnek az egész kontinensre. Például - az egyébként éppen LNG-lefejtő építésébe is kezdő - Uniper ugyan Németország legnagyobb gázszolgáltatója, ám legnagyobb részvényese a finn állami vállalat, a Fortum. Oroszország tucatnyi európai ország gázellátását szüntetheti meg. Miközben csak néhány kétoldalú szolidaritási megállapodás létezik a tagállamok között, amelyek alapján kisegíthetik az országok egymást, ha valamelyiküknél hiány alakul ki.

Putyin kihasználja a közös európai energiapolitika hiányát: a németek szorongatásával egész Európát próbálja térdre kényszeríteni.