A Petőfi Színház rejtelmei
A Véka egyesül által szervezett, A színház titkai elnevezésű, "egy felvonásos" programon ingyenesen vehetett részt az érdeklődő.
A másfél órás séta közben Perlaki Róbert szcenikus, díszlettervező mesélt a színházról, amely szecessziós stílusban épült. Kiderült, nem számított ekkora érdeklődésre, egészen kicsiket és az idősebbeket is érdekelte, hogy vajon milyen titkokat rejt a színház épülete. A színház 1961 óta rendelkezik saját társulattal, Perlaki Róbert még ebben az évben munkát kapott itt, világosítóként kezdte pályáját. Ma már a színház alapító és örökös tagja.
Az eredeti épület, amely 1908-ban nyílt meg, Medgyaszay István tervei alapján készült és több épületrész ma is őrzi az akkori formáját – mesélte. Elmondta, hogy az ablakok egy része, az oszlopok, a pillérek, amelyek a páholyokat tartják, mind-mind eredetiek. Ekkor még a színház aulájában mesélt, majd a nézőtér felé haladva a lépcsőn már azt mutatta, hogy 1956-ban az épület egy részét szétlőtték, de a díszes ablakot - Nagy Sándor alkotását -, ami az utca felé néz, sikerült megmenteni.
A színpadon éppen a Chioggiai csetepaté pénteki előadására készültek, a díszletek már a helyükön álltak. Perlaki Róbert elmondta, hogy a fénytechnikát folyamatosan fejlesztik, a lámpák együttes teljesítmény 160 kilowatt. A nézőtér falai valójában hangelnyelők, amelyek Herenden készültek. Az egyik érdeklődő jobban visszament az időben. Arról mesélt, hogy a '20-as, '30-as években, amikor a város felügyelete alatt volt a színház, a terem, azaz a mostani nézőtér nyolc éven keresztül beázott. Nagyon szegény volt a város, nem volt pénz rendbe hozni. Azt is megtudták tőle az érdeklődők, hogy akkoriban több funkciója volt az épületnek, tartottak itt például bálokat és egyéb rendezvényeket is.
A következő út a színpad alá vezetett, ahol egy a színpaddal megegyező nagyságú tér van, amit általában próbákhoz, egyszemélyes előadásokhoz használnak. Olyan helyre is bejuthatott az érdeklődő, ahol kívülállók ritkán járnak. Ilyen volt a díszletraktár, ahol Perlaki Róbert elmondta, a díszleteket lift segítségével szállítják a színpadra, ami nehéz fizikai munka. – A Házgyári úton van a színháznak műhelye, ott gyártják a díszleteket. Ez így praktikusabb és olcsóbb is - tette hozzá. Emellett van egy 2400 négyzetméteres raktár is, ahol további jelmezek, díszletek vannak. Összesen több ezer jelmeze van a színháznak – mondta.
A színpadra, a Chioggiai csetepaté díszletei közé érve olyan dolgot árult el, ami szerinte még az építészek sem tudnak. A díszletben rengeteg valódinak tűnő beton van, de elárulta, ez igazából enyv, K1 ragasztó, víz és fűrészpor keveréke. Az egyik érdeklődő különleges történetet szeretett volna hallani, Perlaki Róbert pedig el is mesélt egyet a rövidebbek közül. – Az egyik darabnál, a színpad mindkét oldalán tűzoltók álltak. Előadás közben az egyik mondani akart valamit a másiknak, de nem a díszlet mögött, hanem a színpadon keresztül ment át a túloldalra. A nézőtéren persze mindenki nevetett.
Az út innen az üzemépület egyik folyosójának végére, abba az irodába vezetett, ahol az olvasópróbák is zajlanak és amely tele van Perlaki díszletterveinek makettjeivel. Itt a díszlettervező magáról és a díszletek elkészüléséről is mesélt. – Megkapom a megbízást, majd elolvasom a darabot, aztán megbeszélem a rendezővel a terveket, az elképzeléseimet. Perlaki Róbert díszlettervezőként 1980 óta dolgozik, eddig 127 díszletet tervezett és 762 bemutató létrehozásában vett részt, nem csak mint díszlettervező.
De hogyan lesz valaki díszlettervező? – hangzott a kérdés. A válasz pedig igen egyszerű: - Úgy, hogy az akar lenni – mondta Perlaki Róbert. – Végigjártam a ranglétrát, már a ’70-es években rájöttem, hogy ez a nekem való munka.
A bámulatos, részletesen elkészített maketteket végignézve, egy másik érdeklődő megkérdezi, hogy miből készíti őket. A válaszon mindenki mosolyog kicsit. – Látom az utcán, hogy ez valamire jó lehet, akkor felveszem – mondta a hallgatósággal együtt nevetve, majd hozzátette, előfordult, a felesége bizsuit is felhasználta. Bármit és mindent használ a makettekhez.
A program vége felé hangzik el az a mondat, amely Perlaki Róbert és a színház minden tagjának munkáját vezérli - "minden azért van, hogy a közönség a lehető legjobban érezhesse magát".