Már több mint egymillió magyar vándorolt ki Angliába, legalábbis csaknem 1,4 millió magyarnak van kinti társadalombiztosítási száma. Hazai szakemberek szerint a migrációs kedv a közeljövőben nem valószínű, hogy változik.

A Hírhatár Online londoni Munkaügyi Központban dolgozó forrása szerint nem igaz az a hazai adat, hogy megközelítőleg csak ötszázezer a külföldön munkát vállaló magyarok száma, ő is azt mondta, ennél lényegesen több. Az általa megküldött, áprilisban készült tanulmányból kiderül, hogy jelenleg csak az Egyesült Királyságban több mint egymillió (2014. március havi adatok szerint: 1.021.711) magyar fizet társadalombiztosítási járulékot, társadalombiztosítási (NI) száma pedig már csaknem 1,4 millió magyarnak van.

A társadalombiztosítási (NI) szám nem csak a munkavállaláshoz szükséges, annak is igényelnie kell, aki tanulmányi támogatást szeretne kapni. A munkavállaló erre a számra fizeti a TB járulékot és akkor is szüksége lesz rá, ha kapcsolatba lép a helyi munkaügyi hatóságokkal vagy az adóhivatallal. Ugyanakkor az is tény, hogy ez a szám – csakúgy mit a magyar TB szám - az igénylő élete végéig megmarad, tehát akkor sem kell visszaadni, ha éppen elhagyja az országot.

Hárs Ágnes, a Kopint-Tárki vezető kutatója egy korábbi elemzésében arra mutatott rá, hogy a magyarországi migrációs folyamatok felgyorsulása feltehetően nem a mobilitási kedv vagy a vállalkozókészség növekedésével, hanem a gazdasági nyomás hatására erősödött fel. Az Európai Unió alapelveinek egyike az unió országai közötti szabad munkaerő-áramlás. Az előjelek kedvezőtlenek, a jelenlegi migrációt motiváló tényezők változatlansága néhány év távlatában a magas és állandósuló kivándorlás lehetőségét vetítik előre.

A britek befogadóak voltak, Magyarország uniós csatlakozásakor a németek és az osztrákok korlátozták a bevándorlást, ők inkább nyitottak. Az elmúlt tíz évben azonban csaknem egymillió kelet-európai vándorolt a britekhez, erre viszont nem volt felkészülve a munkaerő piac, a lakáshelyzet, az oktatási rendszer és a közlekedés sem, sőt a politikai erőviszonyok is elbillentek.

Ám az igazi fordulat mégis a gazdasági világválság idejére tehető, akkor csaknem két millióan váltak munkanélkülivé. Annak ellenére, hogy akkor is sok volt az üres álláshely, spontán kezdődött sztrájkok után szervezetten tiltakoztak a brit szakszervezetek és a politikában is indulatokat váltott ki ez a helyzet. David Cameron brit miniszterelnök nemrég úgy fogalmazott: a 2004-es keleti bővítés tanulságai alapján "teljesen más alapokra" kell helyezni az Európai Unió új tagállamaival szembeni átmeneti munkavállalási szabályozást. Szerinte nem kellene lehetővé tenni az új tagállamokból érkezők munkavállalását más uniós országokban addig, amíg az anyaországban nem ér el bizonyos szintet az egy főre jutó átlagjövedelem. Ez a szigorítás az Origo.hu cikke szerint a magyarokat már nem, csak az új tagállamok munkavállalót érinthetné, ám szinte kizárt, hogy Brüsszel ennek zöld utat adna. Addig is a britek helyi rendeletekkel mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy aki nem talál munkát, ne élhessen a náluk.