Mély árkok Magyarországon – a hatalom kísértése. Ezzel a címmel közöl kommentárt a svájci konzervatív Neue Zürcher Zeitung a választási szuperévről, amelynek eredményeként Orbán Viktor és a Fidesz erősebbnek érzi magát, mint valaha.

A kormányfőnek azonban nem voltak gátlásai: élt hatalmával és a választások előtt a maga előnyére alakította át a választási törvényt. Az ilyesfajta manipuláció azonban visszaélés és ellentmond az európai normáknak. A politikus sikere ugyan legitim, de többen voksoltak ellene, mint mellette. Emellett politikája és egynémely kijelentése aggodalmat kelt. Így a civilszervezetekkel szembeni vitatott eljárás és az a kísérlet, hogy ezeket jobban ellenőrzés alá vonják. Indoklásképpen ugyanazt hozta fel, mint az orosz elnök az ottani civilszervezetek ellen.

A jelek szerint Putyin, valamint Orbán és pártja is jogot formál arra, hogy egyedül mondja meg, mi a jó a népnek. Egyenlőségjelet tesznek a saját párt és a nemzet érdekei közé. Botrányt okozott a tusványosi beszéd is, amely ugyan nem jelent kifejezett búcsút a demokratikus elvektől, ám nem kizárt, hogy szándékosan félreérthető, és lehet úgy is értelmezni, hogy nem csupán a gazdasági liberalizmust utasítja el. Most vasárnap után azt hangoztatta, hogy folytatni kell az „egység politikáját”, akármit is jelentsen az.

A baloldali ellenzék gyenge, ily módon felmerül a kérdés: miként él mérhetetlen hatalmával Orbán? Ellent tud-e állni az autoriter vezetés kísértetének? Vannak jelek arra, hogy könnyen [p]eltévedhet. Éppen az óriási befolyás miatt Orbánnak a nemzet érdekében végre az ellenzékhez kellene fordulnia, bármilyen megosztott is az. A politikai ellenfelek feltűnő gyengélkedése azonban nagyképűségre és túlzott bátorságra hangolhatja a vezetést.

Ha a kormányfő ezúttal is egyedül, az ellenzék megkérdezése nélkül akarja keresztülvinni reformelképzeléseit, akkor csak még mélyebbek lesznek a két oldal közti árkok. Ebből azután a 168 Óra Online cikke szerint csak a Jobbik profitál. Ez a fejlemény nem állhat a Fidesz érdekében.