A püspök vitatja, hogy a politikusok által gyakran hivatkozott „keresztény Európa” megvédése lenne a tétje a menekültügy kezelésének.

- Bár a hagyományaink, a tradícióink ízig-vérig keresztény gyökerűek, ez nem jelenti, hogy cselekvésben is azok vagyunk – mondja.

Szerinte őszintén fel kellene tenni a kérdést: nem a jólétünket, a kényelmünket féltjük-e? Szerinte a más vallású, kultúrájú emberekkel való együttélés esetleges problémáinál is lényegesebb, hogy „képesek vagyunk-e megnyitni a szívünket”. Ezt szerinte az is nehezíti, hogy „mi, magyarok, mintha leragadtunk volna Az egri csillagok török- és iszlám-szemléleténél.”

Arról is beszélt, hogy Pannonhalma gazdag kulturális programkínálata, vállalkozásai (étterem, borászat, ásványvíz-palackozó) révén a magyar bencésekre „ma már nemcsak úgy tekintenek, mint akik prédikálnak, tanítanak, hanem, gazdálkodnak, konferenciájuk van, vezetőképzőt tartanak.”

Néha – mint mondja –, nagyon derűs formában jön a visszacsatolás arról, hogy a Ferenc pápa által is szorgalmazott nyitottsággal olyanokat is meg lehet szólítani, akiktől idegen az egyház nyelvezete.

- Amikor nemrég úgy kezdtem egy mondatot, hogy »majd miután már meghaltam«, a hallgatóságból közbevágott valaki: »jaj, ne, akkor ki lesz nekünk, ateistáknak a püspökünk?« Ez groteszk kijelentés – teszi hozzá Várszegi -, de valamit mégiscsak elmond arról, hogy az egyházhoz távolról közelítők is találhatnak kapcsolódási lehetőséget.

A püspök úgy látja, Ferenc pápa fontos iránymutatást adott, amikor 2016-ra meghirdette az irgalmasság évét. Így most „bizony, nagy bajban vannak azok az igehirdetők, akik eddig pokollal meg kénkövekkel riogattak”.