Ezer sebből vérzik a minisztérium "nyilatkozati rendje", de azt nem ismeri el, hogy ez tulajdonképpen bojkott, hiszen bűncselekmény gyanúját vetné fel.

Két hete terjednek a hírek arról, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) szigorú kommunikációs utasítást adott az alá tartozó intézményeknek. Először a Magyar Nemzet számolt be arról, hogy nem nyilatkozhatnak a sajtónak a korházak dolgozói az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) engedélye nélkül, és komoly bajba kerülhetnek az alkalmazottak, ha megszegik a tilalmat.

Hasonló esetről tájékoztatott aznap az ATV is: az onkológia helyzetével kapcsolatban nem engedte nyilatkozni a kórházigazgatókat az ÁEEK, ami az egészségügy (és a kultúra) területén a sajtó működésének ellehetetlenítését jelezte előre.

A hvg.hu azonban úgy tudja, hogy a nyilatkozatstop mögött kifejezetten a Simicska-birodalomhoz tartozó orgánumok elszigetelése áll. Információnk szerint a minisztérium illetékesei olvasatlanul dobtak vissza már elkészült interjút, illetve tiltottak meg sajtómegjelenést, mondván hogy az „nem megfelelő” médiánál történt volna. Cserébe azt ajánlották az intézményeknek, hogy segítenek nekik megjelenni a közmédiában. Mindezt megerősíti a Lánchíd Rádió tegnapi közleménye. A szintén Simicska Lajoshoz tartozó adó vezetői és szerkesztői amiatt tiltakoznak, hogy az Emmi tiltólistára tette a műsorainkból érkező megkereséseket.

A rádió munkatársai ugyanis azt tapasztalták, hogy a minisztérium által fenntartott kulturális intézmények, múzeumok szakemberei nem nyilatkozhatnak náluk, újságíróik nem készíthetnek riportot a résztvevőkkel a meghirdetett kulturális programokon sem, sem az intézményben dolgozó szakemberekkel. A közlemény szerint arra is volt példa, hogy „egy előre egyeztetett riportot a helyszínen szakítottak félbe, mondván, hogy most érkezett meg a felvétel megtiltását tartalmazó e-mail a minisztérium sajtóosztályától”. Lapunk birtokába került az az utasítás, amely alapján az EMMI bele kíván szólni az intézmények sajtókapcsolataiba, munkatársainak nyilvános szerepléseibe. Az utasítás kiterjed valamennyi Balog Zoltán miniszter által felügyelt költségvetési szervre és a minisztérium által tulajdonolt gazdasági társaságokra egyaránt. A rendelkezés értelmében az intézmények szervezetéről, infrastrukturális helyzetéről, belső adatairól, feladatairól és a „stratégiai kérdésekről” csak az intézmény vezetője, illetve helyettese nyilatkozhat. Az intézmények kommunikációval foglalkozó részlegének, illetve munkatársának valamennyi felsorolt tárgykörben érkező sajtómegkeresést továbbítaniuk kell a minisztérium ágazatért felelős államtitkárságának és a minisztérium kommunikációs főosztályának, melyek adott esetben „iránymutatást” bocsátanak ki, amelyet az intézményeknek kötelező figyelembe venniük.

Információink szerint a minisztérium szóbeli kiegészítése alapján a „stratégiai kérdések” azt jelentik, hogy az összes sajtómegkeresést továbbítani kell a minisztériumnak!

A rendelkezés végül azt is előírja, hogy az intézményeknek kommunikációért felelős munkatársat csak a minisztérium előzetes véleményének ismeretében szabad fölvenniük vagy megbízniuk.

A „nyilatkozati rendről” megkérdeztük Majtényi László korábbi adatvédelmi biztost, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnökét. Majtényit első ránézésre meghökkentette a dokumentum. Mint elmondta, ez formailag egyedi utasítás, valójában azonban normatív szöveg. (Az egyedi utasítás a jogszabályok, szervezeti működési rend és a munkaköri leíráson belül adható konkrét egyedi, rendelkezés; például munkajogi kérdésekkel kapcsolatban, a normatív szöveg viszont magatartási szabályokat ír elő, azaz ez kvázijogszabály.) Normaszövegeket nem lehet titkosan alkotni, azokat nyilvánosságra kell hozni, azokkal szemben jogorvoslattal lehet élni. Vagyis az intézkedés már a kibocsátását tekintve sem felel meg az alapvető követelményeknek és a hatályos alaptörvény rendelkezéseinek sem. A rendelkezéssel szemben az érintettek alkotmányjogi panasszal élhetnek.

Tartalmilag is komoly problémák vetődnek föl, tette hozzá az alkotmányjogász. A sajtó általi érdeklődés vélhetően nem egy esetben közérdekű adatokra vonatkozik. Ezeknek a kezelését viszont az Infotörvény rendezi, miniszteri döntés nem írhatja felül, egy intézményvezető nem mérlegelhet aszerint, hogy minek a kiadásához járul hozzá a minisztérium és mihez nem. Továbbá meg kell jegyezni, hogy különbözik az intézményvezető helyzete és a munkavállalóké. Az előbbinek a miniszter adhat bizonyos esetekben viselkedési utasítást, de nem ilyen formában, a sebészorvost, a színészt, a tanárt még így sem utasíthatja. Így nem lehet alapjogokat korlátozni, törvényeket fölülírni.

- Mindemellett a rendelkezés súlyosan sérti a sajtószabadságot is, és ha bizonyos sajtótermékekre diszkriminatívan alkalmazzák, akkor még súlyosabban – mondja Majtényi László. - Azt már a józan ész teszi hozzá, hogy az egész merőben élet- és szakszerűtlen.

Ezen intézmények nagy részének kifejezett céljai közé tartozik a nyilvánossághoz fordulás, a tájékoztatás. A művelődési intézmények, a közgyűjtemények magától értetődő feladata a kultúraterjesztés, eseményeik, programjaik minél szélesebb körben való propagálása, de az olyan szervekkel szemben is, mint az ÁNTSZ vagy a Nébih (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal), elvárás az azonnali, széleskörű információszolgáltatás, amellyel nem lehet megvárni egy minisztériummal folytatott levelezést, még ha az „észszerű határidőn belül” történik is.

Az intézményekre adott szájkosárral kapcsolatban természetesen a HVG.hu megkereste a minisztériumot is. Miután e-mailben küldött kérdéseinkre nem érkezett reakció, fölhívtuk a sajtóosztályt, ahol azonban nem tudták megmondani, mikor kapunk választ, mondván, hogy: "azt egy másik szobában írják".

Ellenben azt javasolták, hogy írjunk egy újabb levelet, amelyben arról érdeklődünk, hogy mikor felelnek nekünk, erre majd válaszolnak.

Végül visszahívott minket Lakatos Márk, a Miniszteri Kommunikációs Osztály vezetője, aki elismerte, hogy létezik nyilatkozati rend. Szerinte azonban ilyen mindig is volt, és minden minisztériumban létezik is ilyen. Csakhogy az utasítás nem a minisztérium dolgozóira vonatkozik, hanem elvben autonóm intézményekre, amelyek a Lánchíd Rádió közleménye szerint erre hivatkozva nem állnak szóba velük. Lakatos erre megismételte, hogy létezik rendelkezés, ám „bojkott nincs”.

Az osztályvezető hárítása érthető, hiszen ha kiderülne, hogy a minisztérium részéről bárki hátrányba kívánna hozni egy sajtóorgánumot, az a hivatali visszaélés bűncselekményének gyanúját vetné föl.