Nyolc között a kézisek!
A csoportkörben elért negyedik helyünk azt jelentette, hogy a mieinkre az olimpiai bajnok Dánia várt a nyolcaddöntőben a francia Alpokban fekvő Albertville-ben. A korábban téli olimpiának is otthont adó 19 ezer lakosú városban már Nagy Lászlót is harcba küldtük, a bokasérülésből visszatérő veszprémi jobbátlövő Gulyás Péter helyét vette át.
A Verona mellett történt buszbalesetben elhunyt magyarok emléke előtt adózva a magyar válogatott gyászkarszalagban lépett pályára, az IHF azonban az egyperces gyászszünethez nem járult hozzá.
Nagy László a kezdőnkben is helyet kapott, támadásban Balogh Zsolt váltotta. Az ellenfélnél három olyan kulcsember (Niklas Landin, Mikkel Hansen, Kasper Söndergaard) is ott volt az elején, aki végigülte a dánok utolsó csoportmeccsét. A lelátón masszív dán fölény volt, ennek ellenére cseppet sem tűntünk megilletődöttnek. Zártan védekeztünk és Mikler Roland is többször hárított. Elöl Lékai Máté és Bodó Richárd vezérletével háromgólos előnyre tettünk szert, 4:1.
Felállt fal ellen nehezen találták meg a helyzeteket a dánok, de közben mi is „beiktattunk” egy ötperces gólcsendet (volt benne eladott labda, kapufa és rossz lövés is), amely alatt Mikkel Hansen pontos lövéseivel egyre jött fel az ellenfél. Nagyon kellett Nagy kissé szerencsés találata, majd Juhász Ádám gólja, amely után Gudmundur Gudmundsson kénytelen volt időt kérni.
A dánok kihasználták a Nagy kissé szigorúnak tűnő kiállítása alatti két percet, és Mikkel Hansen révén zárkóztak. A PSG klasszis balátlövője eddig nem villogott annyira a vb-n, de most valódi vezérként a hátára vette a csapatát, s a dánok egyenlítettek, 8:8. Nálunk Lékai volt elemében, a nehéz pillanatokban is bátran vállalkozott. Hiába szereztük meg rendre a vezetést, a dánok mindig válaszolni tudtak. A veszprémi irányító a saját térfeléről is betalált, és Ancsin Gábor is jól szállt be a meccsbe, amelyen eggyel vezettünk a szünetben, 13:12.
Balogh Zsolt gólokkal szállt vissza a meccsbe, és hamar meglett újra a háromgólos vezetés, még ha nem is volt hosszú életű. Átvészeltünk egy újabb kiállítást, majd a lesántikáló Bodót váltó Dzsamali bombájával állt vissza a különbség. Mikler bravúrt bravúrra halmozott, több esetben is felállva ünnepelte az egész magyar kispad.
Balogh harmadik találatával 20:16-ra elmentünk, de egy pillanatra sem nyugodhattunk meg, mert az elhibázott lövéseinkből egyből indultak a dánok. Gudmundsson időkérése után szélső gólokkal zárkózott a dán csapat, és fel is jöttek mínusz kettőre. Taktikusan, az idővel is játszva kellett támadnunk, de elég volt néhány kihagyás védekezésben, hogy az 54. percben egyenlítsen az ellenfél, 23:23.
Császár Gábor érkezett a hajrára irányítóba, miközben döntetlenről indult az utolsó négy perc. Balogh test mellett szerzett góljával újra nálunk volt az előny, majd Császár lőtte be a saját kipattanóját. Negyven másodperccel a vége előtt kettővel mentünk tehát, amikor Gudmundsson az utolsó idejét is kikérte, majd Mikkel Hansen szerzett gyors gólt. Húsz másodpercünk maradt a saját időkérésünk után, Császár gólja zárta le a meccset. 27:25-re nyertünk, amely után az NSO tudósítása szerint hatalmas ünneplésbe kezdtek a fiúk a pályán.
Jegyzőkönyv. Férfi kézilabda-világbajnokság, Franciaország. Nyolcaddöntő: Magyarország - Dánia 27:25 (13:12). Albertville. V.: Buallusa, Kenisszi (tunéziaiak). Magyarország: Mikler – Harsányi 1, Zubai, Nagy L. 1, Ligetvári, Bodó 3, Juhász Á. 4. Csere: Fazekas (kapus), Lékai 6, Balogh Zs. 4, Dzsamali 4, Szöllősi Sz., Bánhidi, Ancsin 2, Császár 2. Szövetségi kapitány: Xavier Sabaté. Dánia: Landin 1 – Svan 6, Söndergaard 4, Olsen, René Toft Hansen, Mikkel Hansen 8 (1), Mortensen 2. Csere: Mollgaard, Damgaard 3, Henrik Toft 1, Nöddesbo, Andersson. Szövetségi kapitány: Gudmundur Gudmundsson.
A kedden 17 órakor kezdődő negyeddöntőben Norvégia következik Albertville-ben.