A kirgiz-orosz-spanyol Talant Dusebajev edző „világválogatottjának", a tavasszal még Ciudad Real néven BL-döntős Atlético Madridnak magyar-szerb-spanyol játékos, a vajdasági Sterbik Árpád (a maga posztján talán a világ legjobbja) őrzi a kapuját. A spanyol bajnoki ezüstérmes gárda szombaton az MKB Veszprémet várja BL-rangadóra, ez alkalomból nyilatkozott a Nemzeti Sportnak.

A spanyolok kapusa roppant magabiztos Fotó: internet

– Nagy változás volt a család életében, hogy csapata Ciudad Realból a fővárosba költözött?

– Egyelőre nem, mert az edzéseket továbbra is Ciudadban, a Quijote Arenában tartjuk, az amúgy csodálatos madridi csarnokban pedig csak a mérkőzéseket játsszuk. Vagyis mi – sem én, sem a csapattársaim – még nem költöztünk. Ez állítólag a következő nyár programja lesz.

– Vagyis a Madrid a hazai mérkőzéseit gyakorlatilag idegenben játssza?

– Furcsa, de igen. Ha hiszi, ha nem, még egy edzést sem tartottunk Madridban, hanem csak a BL- és a bajnoki meccsekre utazunk a Ciudadtól kétszáz kilométerre fekvő fővárosba.

– Hetente akár kétszer is?

– Bizony, mert októbertől a hétközi bajnoki találkozók mellé Bajnokok Ligája-csoportmeccsek társulnak. Ha úgymond itthon vagyunk, reggel vonatozunk Madridba, késő este pedig, amikor vonat már nem jár, busszal térünk haza.

– A sportág sztárjait ez nem zavarja? Nem árt a formájuknak, a játékuknak?

– Fárasztó, az szent igaz. A nagyobb baj mégis az, hogy nincs úgynevezett otthonérzésünk, annak ellenére sem érezzük magunkénak a madridi csarnokot, hogy szurkolóink ide is követnek bennünket. Egyszerűen nehezen belakható a tizenötezres sportpalota, a Palacio Vistalegre.

– Erre sokan azt mondják, irigylik a gondjaikat.

– Ezt meg is értem, és biztosan jobb lesz a következő évadban, amikor már ideköltözünk. Ám gondolják el, hogyan viselné a Veszprém, ha otthon edzene, de a meccseit mondjuk Kecskeméten vagy Pécsett játszaná.

– Ha már itt tartunk: szombaton Madridban lép pályára a magyar bajnok.

– Készülünk is a fogadására, mert a madridi csarnokban az első BL-meccsünkön pontot veszítettük a Csehov ellen.

– Silkeborgban is nehezen nyertek hárommal. Ezek a jelek biztatóak lehetnek a Veszprémnek?

– A dániai meccs még így is jó belépő volt a BL-évadra. A második félidőben volt egy időszak, amikor minden lövés elakadt bennem, és hét nullás részeredménnyel fordítottunk, majd nyertünk.

– Akkor ne is reménykedjen a Veszprém?

– Egykori csapatom sokat változott az utóbbi hét évben, amióta eljöttem, de van valami, ami változatlan: mindenhova győzni megy, és sehol sem esélytelen.

– Udvarias szavak.

– Bárcsak azok lennének, és ne lenne igazam! Arra nem vennék mérget, hogy a nyári veszprémi változások után erősebb lett a csapat, de az majdnem biztos, hogy nem gyengült. Ráadásul azt a stílust játssza, mint mi. Vagyis a védelem és a kapus közös kiemelkedő produkciójára alapoz, s ebből próbál lerohanni. Beszéltem Fazekas Nándorral, tudom, hogy sérült, de Mirko Alilovic a Kielce és a Silkeborg ellen megmutatta, hogy óriási tehetség. Hozzáteszem, nekünk és a Veszprémnek is mintha több gondot okozna ebben az évadban a felállt védőfal elleni játék.

– Gondolatban le is játszotta a meccset.

– Á, azt nem lehet. A győzelem receptjét mérkőzés közben fogják megtalálni a trénerek. Talant Dusebajev sokszor emlegeti, hogy a kilencvenes években Nettelstedtben neki edzője volt Mocsai Lajos, aki már akkor is kemény, néha kegyetlenül szigorú gyakorlásokat tartott.

– Nyerhet a Veszprém?

– Őszintén? Nem.