- Már hogy a bánatba ne lehetne tudni, hogy a közzétett videón látható aktivisták a Fideszhez tartoznak? Ráadásul az ellenzék az első perctől kezdve megengedhetetlen eszközök használatára hivatkozott. A bíróság meg neki adott igazat – nagyjából erről a megállapításról szól Borókai Gábornak a bajai önkormányzati választással kapcsolatos írása.

„Választási csalással vádolta meg pártját Bácsics Gyula MSZP-tag a Hír Tv Célpont című műsorában. A nagykátai választási bizottság alelnöke arról beszélt a riportban, hogy 2002-ben láncszavazással szaporították a szocialista tábort. Az első delikvens üres borítékot dobott az urnába. A kimentett cédulát »illetékes helyen« kitöltötték, s ettől kezdve a »bizonytalan szavazók« kötött mandátummal érkeztek meg. A kipreparált dokumentumot bedobták, az üreset elhozták, s átvehették érte a beígért néhány ezer forintot.

Bácsics szerint Ron Werber idomította így a szocialistákat, akik követték a mestert. S idén sem lesz másként, mert a járt utat nem akarják járatlanra cserélni.

A történet életszagú ugyan, de igazsága dokumentálhatatlan, hiszen a szavazócédulákat már régen bedarálták. Tanúk pedig honnan lennének, amikor a választáson nyerteseknek és az állítólag lefizetetteknek egyaránt önmagukat kellene törvénysértéssel vádolni.”

Az idézett írást 2006-ban jegyeztem a Heti Válaszban Bácsics kérem, hogy is kellett itt szavazni? címmel.

A történetet a bajai választás juttatta eszembe, amelyen nem a láncszavazás vádja fogalmazódott meg, csak a mozgósításé. Ám érdemes tudni, hogy mindkét technikát Ron Werber optimalizálta a magyar gyakorlatra. Nehezen érthető, hogy a mostani „Fidesz-machináció” miért taglózta le azokat a figurákat, akik 2002-ben a szocialisták kampányának szorgos kivitelezői voltak. Az MSZP-t megöröklő Mesterházy Attila éppúgy ki van akadva, ahogy a ma már DK-s Gyurcsány Ferenc vagy az Együtt-PM szövetséget erősítő Szigetvári Viktor.

Talán magukra kellene ismerniük, és akkor röstellnének megszólalni.

A bajai választásnak persze nem csak fonákja van, de színe is. A Fidesz-kommunikáció sem látszik hibátlannak. Hogy a csalást visszautasítja, és csak a kampánycsend-sértést ismeri el, a bírósági ítélet alapján helyénvaló. Nem úgy az a mondat, amely azt állítja, hogy a kampánycsendet megsértőt nem lehet azonosítani. Mert már hogy a bánatba ne lehetne tudni, hogy a közzétett videón látható aktivisták a Fideszhez tartoznak? Ráadásul az ellenzék az első perctől kezdve megengedhetetlen eszközök használatára hivatkozott. A bíróság meg neki adott igazat.

Úgy tenni, mintha a kampánysértés személytelen lenne, azaz a kampány magától sértődött volna meg, túl van a racionalitás határain. Gyengíti a Fidesz szavahihetőségét. Holott annál semmi sem lehet fontosabb a reménnyel házaló politika világában.