A tavalyi utolsó negyedév gazdasági teljesítménye csak az előző évi, rendkívül alacsony bázishoz viszonyítva kiugró, a harmadik negyedévhez képest viszont szerényebb növekedést mutat, és elmarad a régiónk országainak többségétől. Az egy százalékos éves GDP-bővülés a jó időjárásnak, az uniós fejlesztési forrásoknak és az előző kormányok által behozott járműipari beruházásoknak köszönhető.

Ahogy az várható volt, a fideszes propaganda a kormány gazdaságpolitikájának hatalmas sikereként állította be a tavalyi utolsó negyedévi, a vártnál nagyobb növekedést. A 2,7 százalékos bővülés az előző évhez képest tényleg jó hír, és az egyik legjobb mutató az unióban, az adat mélyebb elemzése azonban nem ad okot sem az öntömjénezésre, sem a túlzott optimizmusra. 2012 utolsó három hónapja ugyanis a válság 2009-es mélypontja óta a legrosszabb teljesítményt hozta, a GDP csaknem 3 százalékkal zuhant 2011-hez képest, azaz a mostani eredmény a két évvel ezelőtti szinthez való visszatérést jelenti.

A képet tovább árnyalja, ha a negyedéves mutatók trendjét nézzük: 2013 utolsó negyedéve 0,6 százalékos emelkedést jelez a harmadik negyedévhez képest, amivel már kevésbé büszkélkedhetünk. Az tény, hogy a növekedés folytatódását mutatja, viszont a régiónk többi országához viszonyítva a gyengébbek közé tartozunk, mivel a balti államok, Románia és Csehország egyaránt jobban teljesítettek, csupán Lengyelország és Szlovákia állnak mögöttünk, alig egy tized százalékkal lemaradva, ők viszont az előző években messze jobb eredményeket mutattak fel, mint mi.

Ha már az uniós kitekintésnél tartunk, az EU egésze 0,4 százalékos bővülést ért el a harmadikról a negyedik negyedévre, ami jó jel az exportpiacaink szempontjából. Különösen biztató Németország és Franciaország javuló teljesítménye, és az, hogy csaknem 3 év után az olaszok is szerény emelkedést produkáltak. A kilátások tehát jobbak, mint néhány hónappal ezelőtt, és ezt az óvatos derűlátást erősítheti, hogy az amerikai gazdaság a tavalyi második félévben csaknem 3 százalékkal növekedett, amire évek óta nem volt példa. Ez húzóerővel hathat az egész világgazdaságra, és elemzők szerint ellensúlyozhatja a feltörekvők, főként Kína némileg romló teljesítményét /Kínánál már az is lassulásnak számít, hogy a GDP csupán 7 százalék körül emelkedik/.

Ha a nemzetközi kitekintésen túllépve a hazai ágazatok részletesebb eredményeit nézzük, szembeötlő, hogy a növekedés nagyon szűk és időleges bázison nyugszik. A tavalyi, az előzetes adatok alapján összességében 1,1 százalékos GDP-bővülés nagyjából felét a 168 Óra Onlinee cikke szerint a jó időjárásnak köszönhetően az agrárium 20 százalékos növekedése adta. A maradék részben az építőipar, azon belül is az állami infrastrukturális beruházások megugrásának eredménye, amely szinte kizárólag az uniós források felgyorsított lehívásából származik. Másik része a járműipar csaknem 20 százalékos termelés emelkedéséből ered, olyan nagyszabású beruházások nyomán, amelyeket még a szocialista kormányok hoztak az országba.