A hősi halált halt pilótákra emlékeztek
Az ünnepi megemlékezésre érkezett vendégeket Szűcs József mk. ezredes, az MH Légi Vezetési és Irányítási Központ parancsnoka köszöntötte, majd ismertette a Honvéd Vezérkar főnökének levelét.
A vezérkar főnök a katonai repülők köszöntése mellett megemlékezett a kezdetekről. Ebből kitűnt, éppen 100 éve annak, hogy a repülők először hajtottak végre közös gyakorlatot a gyalogsággal.
Emlékeztetett arra, hogy a „Nagyboldogasszony” ünnepe egyben a Katonai Repülők Napja is. Ezen a napon emlékeznek meg azokról a pilótákról, akik a repülések során veszítették el az életüket.
A tábornok megítélése szerint a magyar katonai repülők a hazai feladataik mellett nagyon szépen bizonyítottak már a külföldi szolgálataik során és a NATO kötelékében. Többek között nagy szakértelemmel segítették az afganisztáni pilóták felkészítését, szerezve ezzel maguknak nemzetközileg is szakmai elismerést.
A vezérkarfőnök végezetül minden pilótának és a kiszolgáló állománynak jó feladat végrehajtást és sok katona szerencsét kívánt.
A levél felolvasását követően a parancsok ismertetése következett, ahol több aktív katona kapott valamilyen szintű elismerést, vagy emléktárgyat.
Az ünnepi beszédet Sáfár Albert dandártábornok, az MH ÖHP parancsnok helyettese tartotta. A beszédében kiemelte, hogy a honvédségnél szolgálatot teljesítő katonák ezen a napon a magyar légtér védelmezőire emlékeznek.
A repülés az emberi technika legnagyobb vívmánya, mert a természetben egyedül a madaraknak adatott meg az, hogy el tudtak emelkedni a földtől. Ezt a törvényt írta felül az emberi találékonyság, amikor megalkotta a repülőt és ezzel az ember évezredes álma vált valóra.
A katonai repülésben a légi harc mindig megkövetelte a katonáktól a lovagiasságot azt, hogy a pilóták mindig tiszteljék az ellenfeleiket, ennek a történelemben sok szép példája is volt.
A tábornok elismeréssel szólt azokról a veterán pilótákról, akik az 50-es, 60-as években teljesítettek szolgálatot, mert az akkori fejlesztések nagyon sok tanulást és gyakorlást követelt meg az akkori állománytól.
Hangsúlyozta azt is, hogy a katonai repülés és az ezt kiszolgáló technika napjainkra nagyon sokat fejlődött. Ezt a fejlődést a jelenleg szolgálatot teljesítő állomány példásan követte, ezt bizonyítja az is, hogy a NATO-hoz az újonnan csatlakozó országok katonáinak felkészítését a légtér ellenőrzésre ma is Veszprémben hajtják végre. Azt mindenkinek tudnia kell, emlékeztetett rá, hogy a légierő katonái nap mint nap, folyamatosan végzik a feladataikat.
Sáfár tábornok kiemelte, a 75 éves katonai repülés nagyon szép emléknapja volt a nemrégiben Kecskeméten megtartott repülőnap, ahol a pilóták sokaknak mutathatták meg a felkészültségüket. A pilóták egyik nagyon nagy igazsága az, hogy „az ég a bátrakat szereti!” Ennek ellenére, az elmúlt 75 év alatt nagyon sok bátor katonát vesztettek el, ezért mindenkinek az a kötelessége és azért kell dolgoznia, hogy a felszállások és a leszállások biztonságosak legyenek. Nagyon oda kell figyelni a technika műszaki állapotára és arra, hogy a pilóták felkészüljenek a feladataik ellátására.
Végezetül a jelen lévő veterán pilótáknak megköszönte azt a felkészítésben végzett munkát, amit a napjaink pilótáiért tettek.
Kositzky Attila nyugállományú altábornagy, a katonai repülés 75 évéről emlékezett meg. A tábornok a kezdetekről elmondta, hogy a magyar pilóták felkészültségét az első világháború légi csatái is igazolták, mert az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai által megsemmisített repülőgépek 40 %-át a magyar pilóták lőtték le.
Horthy Miklós 1938-ban rendelte el a magyar légierő felállítását és 1939. január 1-ével önálló haderőnemként léptek szolgálatba. A második világháború alatt a meglehetősen nagy túlerő sok veszteséget okozott a repülőknek és 1945. május 4-én a Puma ezred katonái saját maguk gyújtották fel gépeiket és ezzel ideiglenesen megszűnt a légierő.
1957 és 1990 között a légierőnél egy intenzív fejlesztés volt, a honvédségnél több típus és különféle repülő eszköz állhatott szolgálatba. 1970 egy kiemelkedő éve volt a repülés történelmének, mert a nagy tiszai árvíz során a szentkirályi helikopteresek több ezer ember életét mentették meg.
Veszprémben 1991 júniusában volt az első katonai repülők találkozója, azóta évente megtartják ezt az ünnepet és koszorúzzák meg a téren lévő emlékművet. A tábornok egy mondással zárta megemlékezését ”Az égbolt pilóta nélkül csak levegő!”
Az ünnepség a Táborállás téren lévő emlékműnél folytatódott, ahol először Sági János nyugállományú vezérőrnagy mondott megemlékező beszédet.
Elmondta, hogy a Katonai Repülők Emlékművét húsz évvel ezelőtt 1993. augusztus 13-án avatták fel. Ezzel állítottak emléket annak a 905 pilótának, akik szolgálatteljesítés közben haltak hősi halált. Külön kiemelte, hogy az emlékmű közadakozásból készült el, mutatva azt, hogy sokak számára volt fontos a megemlékezés azokról, akik a hazájukért áldozták fel a legkedvesebbet, az életüket. A tábornok végezetül azt kívánta, hogy ez az emlékmű legyen olyan időtálló, mint az elhunyt pilóták hazaszeretete, hősiessége és bátorsága.
Az emlékműnél imát mondott Szécsi Ferenc plébános, kisegítő tábori lelkész, valamint Szabó György alezredes, református tábori lelkész. Imájukban külön megemlékeztek a hősi halált halt pilóták hozzátartozóiról, akik hirtelen maradtak magukra családfenntartó nélkül.
Az ünnepség az emlékmű koszorúzásával zárult.
