Figyelem, (el)terelés!
Az amerikai-magyar viszony (át)alakulása mára annyira mellékes kérdéssé vált, hogy a „kézi irányítású” közrádióban erről szinte alig van szó. Amennyiben a probléma mégis felmerülne, mindig van egy ügyeletes megválaszoló, aki ártatlannak tűnő szemekkel néz a kamerákba, széttárva a karjait, hogy a kormányzat nem tud semmiről, semmit.
Ez talán az országban élő és a még logikusan gondolkodók megaláztatása, mert aki egy ilyen fontos dologról csak ennyit tud mondani, az a többi embertársát nézi ostobának.
Az ilyen helyzetben jól jön a hatalom számára, egy régen már „lerágott csont” felmelegítése, mondjuk az üzletek vasárnapi nyitva tartásáról. Sok szakember egyetért abban, hogy ennek a meglépése nagyon sok területet érinthet és hozhat változásokat a munkahelyek elvesztésétől, a kis üzletek tönkremeneteléig.
Mert például egy nagyáruházban lévő kis üzlet onnantól kezdve veszteségessé válik, ha a vasárnapi bevételeitől elesik. Ezért többek között kérdés az, mi lesz a plázákban lévő kis üzletek sorsa.
A kérdés felvetői azt sem mondják meg egyértelműen, hogy kiknek az érdekeit kívánják ezzel a lépéssel szolgálni. Azokét, akik vasárnapi (családi) programként – önként vagy kényszerből - rendszeresen, vagy egy hónapban egyszer csinálnak egy nagyvásárlást és ezt a jövőben ne tegyék. Láthatóan ezek az emberek ma még sokan vannak és ehhez nem kell a nemzeti konzultáció. Csak vasárnap 11-kor ki kell menni egy nagyáruház parkolójába, megszámolni a autókat és azt meg kell szorozni minimum kettővel.
Vagy említsük a munkavállalók esetét, akik - hogy rendszeres jövedelemhez jussanak, s erre más lehetőségük nincs - kénytelenek a külföldi multiknál dolgozni?
A törvény megalkotói a vasárnapi vásárlókat szeretnék egyes, magasabb elvárásoknak – "sajátos" profit érdekeknek... – megfelelően valahova (el)terelgetni. Mint ahogy az országban a tömegeket érintő gazdasági, társadalmi kérdésekben az elmúlt kormányzati ciklusban immár megszokott módon ezt már meg is tették. A lényeg: az érdekeltek megkérdezése nélkül dönteni, no meg hogy az érintettek fegyelmezetten (birka módjára) hajtsák is végre azt.
Terelni, de hova? Esetleg a templomokba? Vagy netán a belvárosba? Apropó a belváros. Az elmúlt kormányzati időszak nagy "vívmánya", hogy az országban szinte mindenütt presztízs kérdéssé vált a belvárosok felújítása. Sokak életszínvonalának rovására...
A többi település koncepciójára nincs rálátásunk. De itt Veszprémben a várost vezetők részéről érvként hangzott el az, hogy a hétvégekre vissza kell hozni az embereket a város széléről a belvárosba. Ezért fontos a belváros rekonstrukciója – mondták - és ezt a célt szolgálta volna a Kossuth Lajos utcába tervezett pavilonrendszer.
Az egységes kinézetű pavilonok a hétvégeken különböző szolgáltatásokat és vásárlási lehetőségeket biztosítottak volna az itt sétálóknak. (A tizennyolc tervezett pavilonból a mai napig összesen egy épült meg...) A város vezetőinek ezt az elgondolását, sem a pavilonok feltételezett bérlői, sem a lehetséges vásárlók láthatóan nem értették meg. A hétvégéken a mai napig üres a belváros, ezért zárva vannak az üzletek. A nagy üzletek bezárásával viszont megindulhat a nagy „nemzeti terelés”. Van hová?
A nemzeti figyelem (el)terelés folyamatban van, csak a többség azt nem látja, hogy éppenséggel milyen célokat szolgálnak ezek a döntések. Hiszen kis hazánkban sok dolog lényegét csak utólag érthetjük meg! Ilyen volt a rezsicsökkentés, vagy éppen a nagy kaszinóépítés körül kialakult politikai vihar is.
Néhány év múlva talán majd kiderülhet az, hogy a nagy multik „kiűzetésével” mi változott. Esetleg megteremtődött a lehetősége annak, hogy csak a "nemzetinek" nevezett nagytőkéseink tulajdonában lévő, "nemzeti" ellátó láncban – boltokban, dohányárudákban, kaszinókban, kocsmákban, stb. - költhetjük el a sokszor "nemzeti" módon, többszörösen megadóztatott forintjainkat?
Persze a hatalom számára az még mindig jobb, ha kisebb arcvesztéssel szabadulnak a gondoktól. Vagyis: a világrengető nagy korrupciós botrány helyett foglalkozzon a sajtó, a nép egy sokszor lerágott "csonttal"...