A nepszava.hu összeállítása szerint lasszóval kell fogni azokat, akiken a Nemzeti Eszközkezelő tud majd segíteni. A társaság megalakulását tavaly júniusban jelentette be Orbán Viktor kormányfő, s megalakulását azóta nagy várakozás övezi. Várhatóan azonban óriási csalódás éri majd azokat, akik számítanak a támogatására. Legfőképpen azért, mert a feltételeket úgy határozták meg az eszközkezelőről szóló törvényben, hogy ritka, mint a fehér holló, aki annak megfelel.

Alapfeltétel, hogy a szociálisan rászorultak fordulhatnak a Nemzeti Eszközkezelőhöz.

Aki a többi feltételnek is megfelel, a bankja is jóváhagyja, hogy az eszközkezelő megvásárolja az ingatlanát, az a továbbiakban bérlőként maradhat a lakásban, amit 24 hónapon belül visszavásárolhat. Szociálisan rászorultnak az számít a Policy Agenda elemző cég szerint, aki aktív korúak ellátásában részesül, azaz, ha a család egy fogyasztási egységre jutó jövedelme nem haladja meg a 25 650 forintot. A jövedelmi helyzeten felül az is feltétel, hogy a bajbajutott kérelmezőnek ne legyen munkahelye és két gyermeket neveljen, akik után családi pótlékot vesznek fel, vagyis 16 éven aluliak.

Mindez azt jelenti, hogy egy kétgyermekes család esetében az egyik szülőnek munkanélkülinek kell lennie, míg a másik nem nagyon kereshet többet, mint a minimálbér. Joggal adódik a kérdés, vajon melyik bank az, amelyik ilyen jövedelmi viszonyokkal rendelkező családnak devizahitelt nyújtott? Egyáltalán hogyan tudott ez a "kis közösség" lakást vásárolni, hiszen a legtöbb pénzintézet például önerőt is követelt? A törvény nem határozza meg a bérleti díjat, azt majd kormányrendelet szabályozza, vagyis látatlanul kell az érintetteknek egy konstrukcióba belevágniuk.

A lehetőséggel élőknek, akik nagyon nehéz helyzetben vannak, csekély az esélyük arra, hogy visszavásárolják a lakásukat. Arra is minimális, hogy visszakapaszkodjanak oda, ahonnan lecsúsztak. Ha ez mégis sikerülne, a Fidesz-kormány gazdaságpolitikáját ismerve biztos, hogy nem két éven belül. Márpedig a törvény "csak" 24 hónapot biztosít arra, hogy az ex-tulajdonos visszavásárolja ingatlanát.

Akkor végül is ki jár jól a Nemzeti Eszközkezelő konstrukciójával? Félő, hogy legfeljebb csak a jelenlegi kormány. Ha ugyanis minden jelenlegi feltételnek megfelel valaki, akkor jó eséllyel nem fogja tudni sem a bérleti díjat fizetni, sem visszavásárolni az ingatlant. Előbbi esetben bizonyára felmondja a bérleti szerződést a Nemzeti Eszközkezelő, tehát elveszíti otthonát a család, csak úgy, mintha nem tudja két éven belül visszavásárolni.

Mindennek egyenes következménye pedig az, hogy a probléma megoldását a következő kormány nyakába zúdítja az Orbán-kabinet. A választások utáni időszakra fog ugyanis csúszni az, amikorra kiderül: számtalan szegény család él bérlőként a lakásában - a díjat vagy fizeti vagy nem -, amelyet visszavásárolni nem tudott, tehát újabb döntést kell hozni ügyükben. A megoldást tehát csak elodázza a Fidesz-kormány, ami arra biztosan jó, hogy közben van mivel hitegetni a bajbajutott devizahiteleseket.

A konstrukció a bankok szempontjából is nagyon rossz. Nemcsak azért, mert megint születik egy döntés, amivel a kormány megszegi közös megállapodásukat - miszerint egyelőre nem hoz olyan intézkedéseket, amelyek a bankokra nézve hátrányosak. Azért is, mert ezen törvény végrehajtásából a pénzintézetek nem tudnak jól kijönni. Nekik kell ugyanis jóváhagyniuk azt, hogy az eszközkezelő az adott ingatlant megvásárolhatja-e.

A vételár az ingatlan fekvésétől függően a forgalmi érték 35-55 százaléka. Ha úgy adódik, hogy az ár mondjuk túl alacsony, és a bank jóváhagyja a konstrukciót, akkor ezért jár rosszul. Ha nemet mond, akkor pedig azért, mert ők lesznek a felelősek: annak ellenére teszik utcára az embereket, hogy az állam megmentené őket...