Megemlékezés a repülőbaleset áldozatairól
Az ünnepséget Soós Lajos nyá. alezredes, a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprém Megyei Egyesületének elnöke nyitotta meg, majd felkérte Hegedüs Barbara alpolgármester asszonyt, hogy köszöntse az ünnepségen megjelenteket.
Az alpolgármester asszony rövid beszédében kiemelte annak fontosságát, hogy Veszprém városa a történelme során nagyon sok szállal kötődik a katonákhoz. Katonai szolgálat minden korszakban nagyon jól kifejezte az önfeláldozást, a haza iránti szeretetet. Fontos ez napjainkban, amikor a világban több helyen, valamint a határaink mellett is háború dúl, ezért a városban nagyon fontos a katonák jelenléte. Egyben köszönet azoknak – hangsúlyozta - akik a katonai hagyományokat ápolják, ezzel emlékeznek azokra az eseményekre, amelyek során a katonák a tetteikkel mutatták meg elkötelezettségüket a hazájuk iránt.
Az ünnepi beszédet Molnár Zsolt ezredes, a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetségének elnöke. hódmezővásárhelyi dandár parancsnoka mondta.
A parancsnok megemlékezett az egykori katonai küldetés legfontosabb eseményeiről:
A Magyar 3. Hadtest alakulatai 1941. április 11-én 14 órakor támadást indítottak a Duna – Tisza által határolt Jugoszláv területeken, a baranyai háromszög, valamint a muraközi területek elfoglalásáért.
A hadműveletek során az 1. Magyar Ejtőernyős zászlóalj bevetésével is számoltak. A nagy esőzések miatt viszont a pápai repülőtér felszállásra alkalmatlanná vált, ezért a tervezett indulást áttették Veszprém-Jutaspuszta repülőterére.
1941. április 12-én a magyar légierő Savoia-Marchetti SM -75 típusú szállító repülőgépe a tervezett bevetés körzetében felderítést hajtott végre. A pilóta jelentése szerint a hídon a jugoszláv hadsereg jelentős katonai mozgása volt tapasztalható. Ezért a magyar hadvezetés úgy döntött, hogy a híd ellen megindítják a tervezett akciót.
A pilóták 16 óra 45 perckor beindították a motorokat. Az első gép Bertalan Árpád őrnaggyal hamarosan meg is kezdte a felszállást és a hangárok vonalában felemelkedett. A vezérgép hirtelen elveszítette a sebességét és mintegy 50-80 méter magasságban átbillent, jobbra dőlt és lapos szögben, működő motorokkal a földbe csapódott. A kiömlő üzemanyagtól a repülő szinte azonnal lángra lobbant.
A repülőgépen Bertalan őrnagy és 5 fős személyzete, valamint 23 fő ejtőernyős katona tartózkodott. A sors 11 katonának adta meg a tűzhaláltól való megmenekülést, de 3 katonának csak egy nap haladékot adott, és ők is követték a bajtársaikat.
A többi katona a látottak ellenére felvette a küzdelmet és a hadvezetés által kitűzött feladatokat teljesítették. Példát adva ezzel az utókornak, a ma katonáinak a tisztességes helytállásról. Ezért is kötelességünk a katonai repülőbalesetben elhunytak emlékének a megőrzése, ápolása - zárta beszédét a szövetség elnöke.
Az ünnepség az áldozatok neveinek, beosztásának, rendfokozatának és életkorának egyenkénti felolvasásával folytatódott, majd a tábori lelkész szolgálat részéről Oláh Emil ezredes mondott imát, kérve az áldozatok túlvilági lelki megnyugvását.
Az ünnepség napjaink aktív ejtőernyős katonái tisztelgő ugrásával folytatódott. Az ejtőernyős katonák egy-egy ismert honvédségi alakulat zászlajával hajtották végre az ugrásukat.
Az ünnepség végén a résztvevők virágaikkal tisztelegtek a fiatalon elhunyt katonák emléke előtt.
