A Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Nefmi) januárban megjelent, „saláta” rendeletének több pontjával sem ért a Magyar Diabétesz Társaság. A szervezet képviseletében dr. Vándorfi Győző, a Veszprém megyei Csolnoky kórház belgyógyászati, diabetes és anyagcsere centrumának vezető főorvosa a csütörtökön megtartott rendezvényükön kifejtette, korábban rendszeresek voltak a szakmai egyeztetések, de az új rendeletet ez most nem előzte meg, annak tartalmát sem a szakmai kollégiumokkal, sem a Magyar Diabétesz Társasággal nem ismertette senki. Mint mondta, az új szabályozás a legújabb szakmai irányelvekkel szöges ellentétben áll.

Kifogásolják az „egy recepten egy hónap” jellegű gyógyszer-felírást, mely mind az orvosokra, mind a betegekre többlet-terheket ró majd, bár mint mondta, ez a kisebb gond. A nagyobb például a hatóanyag-tartalmú gyógyszerrendelés, melyet – egyelőre – márciustól a vérzsír-csökkentőkre vonatkozóan vezetnek be. Dr. Vándorfi Győző hangsúlyozta, az eddigiekhez képest új gyártók termékeinek minőségét nem ismerik, ahogyan az sem ismert, hogy az eltérő adalékanyagokat, stabilizátorokat miként tolerálja a beteg szervezete. Ennek mérlegelését nem szabad a patikus jogkörévé tenni – emelte ki.

A legsúlyosabb problémát viszont egy új szabályozás jelenti majd, ami az inzulinnal kezelt cukorbetegek egy jelentős rétegét érinti. Ennek lényege, hogy a modern, úgynevezett analóg inzulint a Nefmi-rendelet alapján kizárólag akkor finanszírozzák az érintett páciensnek, ha évente legalább kétszer 7 százalék alatt úgynevezett HbA1c értéket ér el – ez a vérvételt megelőző 2-3 hónap átlagos vércukorértékét mutatja. Az is gond, hogy az OEP csak évente három ilyen mérést finanszíroz – hogy ebből kettő 7 százalék alatt legyen, az rengeteg betegnél elérhetetlen.

Fotó: internet

Dr. Vándorfi Győző tapasztalataik alapján elmondta, sok esetben ezzel, a modern kezeléssel sikerült a 9-10 százalékról 7-7,5 százalék közé levinni ezt az értéket a betegeknél. De a felnőtt páciensek többségénél nem teljesíthető és sokaknál nincs szükség, sőt, egyenesen káros a 7 százalék alatti HbA1c tartós elérése.

A főorvos emlékeztetett arra, hogy a modern inzulin mellett jelentősen csökken a rettegett és igen drága eljárásokat igénylő szövődmények kialakulása (vakság, érszűkület, stroke, koszorúér betegségek stb.) és sokkal kevesebb a kóros vércukoresés (hipoglikémia) fordul elő, mely akár eszméletvesztéshez is vezethet. Emellett sokkal jobb életminőséget is biztosít a betegeknek.

Ezt Takács-Pintér Bernadett, az Alapítvány a Cukorbetegekért Egyesület pr-menedzsere is megerősítette, amikor I. típusú cukorbetegként elmesélte, milyen különbséget jelent számára az analóg inzulin használata. A napi beosztása a korábbi, percre pontosan beosztotthoz képest jóval szabadabbá vált, a kötelező napi hat helyett elég háromszor ennie, nem kell fél órát várnia az inzulin beadása és az étkezések között. A mért értékei is jóval egyenletesebbé váltak. Szólt arról is, a kormányzati elvárások irreálisa és emlékeztetett arra, mennyi minden befolyásolja az épp aktuális vércukorszintet. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a humán inzulin-használata miatti, gyakoribb munka-megszakítást sok munkahelyen nem tolerálják.

Soós Hajnalka, a Veszprém megyei kórház gyerekdiabetes centrumának munkatársa a cukorbeteg gyerekekről szólva hozzátette, a betegek 80-90 százaléka inzulinos. Ami az előírt értékeket illeti, szakmai tapasztalataik alapján tudják, hogy 6 éves korig már a 8,5 százalék is jó eredménynek számít. A serdülő korúaknál az analóg inzulinnal (90 százalékuk ilyet kap) óriási eredményeket értek el, mert ez lehetővé tette a rugalmasabb kezelést, ami egyébként a szükséges mozgásgazdag életmódhoz is jobb. A 7 százalék ennél a korosztálynál teljesíthetetlen - fogalmazott.

A Magyar Diabétesz Társaság szakmai kollégiumokkal aggályaikat és érveiket levélben is megfogalmazták, melyet elküldtek Réthelyi Miklós miniszterhez.