Elfeledett sírjaink
Mára titokzatossá vált, tragédiákkal teli sorsok utolsó állomása például az Alsóvárosi temető is. Sok itt nyugvó történetét mostanra a feledés homálya fedte el, sírjaikat pedig a természet hajtja ismét uralma alá, moha és a cserjék fedik be teljesen.
Máshol mindössze becenevek vagy éppen a lekopott nevek feletti, halvány fotók őrzik az egykor valakiknek bizonyára fontos személye emlékét. Vajon ki lehetett Róza néni, a 23 évesen elhunyt Miczike és mi történt azzal a nagymamával, aki Gabikával és Bandikával, vélhetően unokáival közös sírhelyet kapott?
Megannyi családi sors sejlik fel az egyes sírfeliratok mögött az Alsóvárosi temető mellett a Szél utcai sírkertben és a Mártírok útjai zsidó temetőben is - fiatalon félbeszakadt életek, bombatámadásban meghalt gyerekek. Huszonéves anya, aki gyermekével egy helyen nyugszik. Házaspárok, akik alig egy-két éves gyerekeiket temették el. Családok, melyeknek szinte minden tagja Auschwitzban halt meg.
Történetek, melyeket ma már talán senki sem ismer, századeleji sírok, melyeket a leszármazottak gondosan ápolnak és olyanok, melyeket senki nem keresett fel ezekben a napokban.