Nyolcvan éve, 1933. május 12-én hunyt el Budapesten Krúdy Gyula író. Anyakönyvi bejegyzések szerint apja 1850-ben Várpalotán született, de fiatalon Nyíregyházára költözött, ahol ügyvédi irodát nyitott. Nagyanyja, Radics Mária Várpalotán élt. A legifjabb Krúdy Gyula az ő meséin, történetein nőtt fel. Országos hírű íróként is gyakran megfordult nála. Műveiben megörökíti a múlt századi és a század eleji Palota világát, életét, romantikáját és valóságát, a Bakony erdeinek zúgását, a táj varázsát és hangulatát. Krúdy Gyula utolsó palotai útja 1919-ben lehetett, amikor Veszprémből jövet feleségével járt Várpalotán. Ennek emlékét az Útinaplómból, A betyárok országútján és a Bakony bujdosói című művei idézik fel.

Nagyanyja elbeszéléseiből, illetőleg személyes élményeiből rajzolta több művének hőseit. Palotai vonatkozású írásai 1904-től jelentek meg. Az öreg városról kapunk képet az író fantáziájával kiszínezve az Ál-Petőfi, a Palotai álmok, az Öreg idő, a Sobriék és a Vadmacska című műveiből. Az álomlátó nagyanyja segítségét gyümölcsözteti az Álmoskönyv lapjain is

Krúdy Gyuláról Várpalotán utcát neveztek el, a városi könyvtár felvette a nevét, s az intézmény külső falán Ligeti Erika domborműve, az olvasóteremben pedig Szabó Iván: Szindbád című alkotása látható az íróról. A művelődési központ mellett áll bronz szobra, Borbás Tibor alkotása.

Krúdy Gyula Balatonfüreden gyógykezeltette magát 1927 tavaszán. Művei között számos balatoni, füredi vonatkozású írás olvasható. Balatonfüreden utcanév és a Balatoni Panteonban tábla őrzi emlékét.

(Elhangzott a MÉZ Rádióban 2013. május 28-án Bándi László tanár, helytörténeti kutató előadásában.)