A megemlékező beszédet a megyeháza előtt lévő Brusznyai emlékműnél, Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes tartotta.

A miniszterelnök-helyettes szerint az emberi élet legnagyobb hagyatéka az, ha az illető halála után is megemlékeznek róla. Brusznyai Árpád is azok közé tartozik, akiről meg kell emlékezni október 23-án, november 4-én és a január 9-én, mert a kommunizmus terrorjának vált áldozatává. Száműzték Veszprémbe, de ő nem így élte meg ezt, hanem mint tanárember igyekezett valamit tenni a városért és ezért a város is befogadta őt.

Navracsics Tibor kiemelte – olyan ember volt, aki 1956-ban mert egy forradalom élére állni és megmentett olyan embereket, akik hittek abban, hogy az emberi élet szent. Ezzel olyan eszméket testesített meg, amelyekért ma is érdemes élni. Magatartásával példát mutatott mindenkinek. Ezért féltek egyesek még a rendszerváltás idején is Brusznyai Árpád szellemétől és akarták eltitkolni a hagyatékát. Mert az ő öröksége a mai ember számára is kihívást jelent, az a tiszta erkölcs és az a út amit megteremtett. Meghallgatni másokat és nyugodtan érvekkel vitatkozni, esetleg elfogadni azt, amit mások hisznek és képviselnek. Ezt az életben megvalósítani nagyon nehéz – fejezte be beszédét a miniszterelnök-helyettes.

Balogh Elemér író, Brusznyai egykori tanítványa azt emelte ki, hogy egyre kevesebben vannak azok, akik személyesen ismerték a mártír tanárt, de egyre több olyan személy van, aki a személyes ambíciója miatt tűzi a nevét a zászlajára.

Az író Brusznyait úgy ismerte meg, mint egy vidám, életszerető embert, aki nagyokat tudott nevetni. Kedvenc írója is Petőfi Sándor volt az a Petőfi, aki a vidámságot tette a középpontjába, ezért szerette nagyon a Helység kalapácsa versének alakjait. 1956-ban is abban a reményben csatlakozott a forradalomhoz, hogy a szürke napokat követően, talán vidámabb évek következhetnek.

A megemlékező beszédek után a város politikai életének vezetői, valamint a civil szervezetek képviselői helyezték el koszorúikat a téren lévő emlékműnél.