Emlékezés a hősökre, akik szolgálták hazánkat
Veszprémben az Alsóvárosi temetőkben tartott rövid megemlékezésen Szabó György alezredes, tábori lelkész mondott imát az elhunyt katonák lelki üdvéért.
Elmondta, hogy a halottak napján katonaként egyszerre gondolunk szeretteinkre és bajtársainkra azokra, akik ma már nincsennek itt közöttünk. Az emlékezés kötelez bennünket arra, hogy gondozzuk emlékeiket és sírjaikat, valamint ezt a szép emlékművet, ami azt bizonyítja, hogy ők magyar katonák és egyben a bajtársaink voltak.
Kiemelte, hogy emlékezzünk azokra, akik akaratuk ellenére belekényszerültek a világháborúk borzalmaiba és az életüket áldozták hazánkért, nemzetünkért. Mi nem feledjük bajtársainkat, akik a legkedvesebbet az életüket adták e szörnyű tragédiában. A teremtő tanítása szerint nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mintha valaki életét adja a barátaiért.
Akikért most imádkozunk nem kímélték magukat, életüket és vérüket áldozták azért a földért, amelyet a gondviselés jelölt ki a számukra, hogy ez legyen a mi hazánk. Kegyelmedbe ajánljuk Istenünk, bárhol porladjanak csontjaik, itt e temetőben, vagy a világban ismeretlen helyen, adjál örök békességet nekik.
Végezetül kérte az urat, hogy áldja meg napjaink katonáit, akik ma is a hazát szolgálják itthon, vagy éppen távol a hazájuktól és szeretteiktől, majd. békét kért, hogy ne a háború uralja a világot, ami csak mérhetetlen kínt, szenvedést és pusztulást hoz az emberiségnek.
A megemlékezés végén az önkormányzat nevében Porga Gyula polgármester és a fegyveres erők és testületek vezetői megkoszorúzták a temetőben lévő emlékművet.
