Megemlékezések a nemzeti ünnepen
A délelőtt folyamán koszorúzást tartottak a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság épületében elhelyezett emléktáblánál majd később megemlékezés és koszorúzás volt az alsóvárosi temetőben lévő 56-os emlékműnél.
A központi megemlékezést délután a Megyeháza téren lévő Brusznyai emlékműnél tartották, ahol az ünnepi beszédet Óvádi Péter országgyűlési képviselő mondta. A délután során a Lovassy László Gimnázium udvarán lévő szobornál veszprémi polgárok egy csoportja gyertyagyújtással tisztelgett az egykori tanár emléke előtt.
A megemlékezésen Búzás Huba költő mondta el a gondolatait azt, amit fiatalkorában az események során átéltek váltottak ki belőle. Pécsen egyetemistaként élte meg a forradalom eseményeit. Az országos események hatására ők is megfogalmazták a maguk követeléseit, amelynek élén a politikai változások követelése állt. Változást akartak, mert az akkori népi demokráciából a lényegi elemek hiányozta. A szabad választás, a több párt rendszer, a szólás szabadság és a független bírói ítélkezés.
Ennek ellenére nehéz volt abban a választás, hogy a forradalom mellé álljanak-e, vagy sem. Ugyanis a rendszer hibái ellenére a társadalmi folyamatokban voltak pozitív vonások is. Megindult a nagymértékű szegénység felszámolása, eltűnt az országból a dzsentri világ és a földbirtokrendszer felszámolásával a feudalizmus szűnt meg. Nagy ütemben folytatódott a földig rombolt ország újjáépítése. És ezzel szemben volt a Moszkva által diktált elnyomó zsarnoki rendszer. Ennek tudatában kellett dönteniük, hogy hova is álljanak. Akkor is nehéz volt dönteni és még ma is nagyon sokféle megítélés van az 56-os eseményekkel kapcsolatban.
A nagy kérdés az volt, hogy a nyugat 11 évvel a győztes hatalmak paktumának az aláírását követően, kiállnak-e a „kis magyar szabadságharc” mellett, vagy sem. A reálisan gondolkodók láthatták, hogy a nyugat nyílt kiállásra kevés az esély és ezt fokozta az, hogy az orosz politikai vezetés már október 24-én éjszaka magasabb harckészültségbe helyezte az országban állomásozó csapatait.
Az író sok fiatallal együtt végül a szabadság kivívása mellé állt, mert a meglátásuk szerint az akkori hatalmi rendszer nem proletárdiktatúra, hanem pártdiktatúra volt. Így lett részese a pécsi eseményeknek is és ezért indítottak ellene fegyelmi eljárást és függesztették fel egyetemi tanulmányait 1956-ot követően. Ez az eljárás elkísérte egészen a rendszerváltásig és mint író is csak 1995-ben szólalt meg újra.
Asztalos István megemlékező beszédében a görög irodalom példáját idézte. A görögök nagyon odafigyeltek arra, hogy a polgáraik tisztában legyenek a múltjukkal, a történelmükkel. Ezt segítették elő az írók a mitológiáikkal, amelyben a történések a szíven keresztül a lélekre hatottak és ott éltek tovább, ezért ad ez többet, mint a puszta történelem tanítás.
Úgy látja, hogy a mai fiataloknak újra és újra el kell mondani az 56-os történéseket, hogy volt egy kor olyan eseményekkel, amelyekre mindig emlékezni kell.
A rendezvény a Brusznyai szobornál a virágok elhelyezésével és gyertyagyújtással zárult.
