Mécsesek a katonai sírokon
A Veszprémben állomásozó katonák a megemlékező tisztelgést pénteken, az alsóvárosi temető I. világháborús emlékművénél kezdték. A háborúban elhunyt katonákért Szécsi Ferenc plébános, kisegítő tábori lelkész mondott imát.
Szécsi Ferenc a példabeszédében arról szólt, hogy a Halottak Napja mindenki számára a megemlékezést és a saját jövőjével történő szembenézést kell, hogy jelentse. Mert „balga ember” az, aki nem ismeri fel azt, hogy ő is csak egy, a halandók között és nem számol az emberi mulandósággal.
Mindenkinek el kell gondolkodnia azon, hogy mi is lesz az emberi élete után. Erre a kérdésre napjainkban nagyon sok választ találhatunk, de egyértelmű útmutatást eddig csak a biblia adott. Van egy örök élet azoknak, akik hisznek Istenben. Isten országába csak a szeretet útján lehet eljutni- hangsúlyozta.
A kisegítő tábori lelkész végezetül elmondta, sokan vannak olyanok, akiknek a sorsukat illetően nem volt választási lehetőségük és a háborúban veszítették el a legkedvesebbet, az életüket. Ezekre a katonákra emlékeznek ezeken a napokon és kívánják azt, hogy nyugodjanak örökké békében.
Szabó György alezredes református lelkész arra mutatott rá, hogy az emberi élet nagyon ellentmondásos. Valaki minél tovább él, ezen a napon annál több síron kell elhelyeznie a megemlékezés mécseseit. A Halottak Napja az, amit méltósággal kell megünnepelnünk, mert tudnunk kell azt, hogy egyszer majd nekünk is meggyulladnak a megemlékezések lángjai.
A lelkész külön kiemelte, hogy akikre itt emlékezünk nem kímélték magukat. Az életüket és a vérüket, áldozták fel azért a hazáért, amelyben mi most békében élhetünk. Hála ezért az itt emléket állított katonáknak.
A katonák mécses gyújtása tovább folytatódott a Nemesvámosi, valamint a Dózsavárosi köztemetők katona sírjainál. A megemlékezések sora a Szent Imre templomban, Halottak Napi misével zárult.
