A háborúkban elhunyt bajtársaikra emlékeztek
A hagyományos ünnepi sorozat az alsóvárosi temetőben kezdődött, majd a Vámosi úti temető katonai parcellájában folytatódott és a Dózsa városi temetőben ért véget.
A háborús emlékműveknél Oláh Emil alezredes, protestáns tábori lelkész tartott megemlékező beszédet.
Kiemelte, hogy azok a katonák, akik a lövészárkok kegyetlen sötétjében kényszerűen töltötték fiatal napjaikat gyakran fordultak a biblia igazságához. Hitték az evangélium szavait, mely szerint: „még ha a halál völgyében járnék is nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy!”
A tábori lelkész beszédében hangsúlyozta, hogy halottak napján a ma élő katonák kötelessége megemlékezni a világháborúkban elesett társaikról. Azokról a bajtársakról, akik fiatalon egy értelmetlen vérontás áldozatai lettek. Azokról, akik a hazáért a legdrágábbat, az életüket áldozták.
A hazáért harcoltak ők itt ezen a földön, most ugyan csatát veszítettek, de találtak egy új hazát az Isten örökkévalóságában. Ma, amikor megemlékezünk rólunk, tegyük ezt azért is, hogy az ilyen értelmetlen véráldozatok többé ne ismétlődjenek meg és a családjaink, népünk, nemzetünk békében élhessen.
Az ünnepség befejező részében, a katonai vezetők és a civil szervezetek képviselői az emlékművön elhelyezték a megemlékezés virágait, valamint a katonák gyertyagyújtással és néma fejhajtással tisztelegtek elhunyt bajtársaik emléke előtt.
