Élve nem tértek már haza
A herendi állomáson 1969. január 31-én történt vasúti balesetre emlékeztek február másodikán katonák, vasutasok és civilek. A 47 évvel ezelőtti nap reggelén a katonák szerelvénye a negyedik vágányon várakozott. Nyolc óra előtt pár perccel egy gyorsvonat 70 kilométer/órás sebességgel ütközött az álló vonat végének, annak ellenére, hogy a mozdonyvezető a rossz váltóállást észlelve gyors fékezést alkalmazott.
Az álló szerelvényen azonnal meghalt 8 katona és a mozdonyvezető, 26 katona súlyos, életveszélyes, 16 katona könnyű sérülést szenvedett. A gyorsvonaton 5 súlyos, 17 könnyű sérült volt.
A herendi vasútállomáson megjelentek ezen a februári napon az életüket vesztett tíz katona és egy vasutas emléke előtt tisztelegtek.
A megemlékező beszédet Böröndi Gábor dandártábornok, az MH ÖHP Szárazföldi Haderőnem főnöke mondta. Hangsúlyozta, hogy az utókor kötelessége az, hogy ne felejtsék el azokat a katonákat, akik itt, a szolgálati feladatuk teljesítése közben, békeidőben vesztették el az életüket.
Személyes kötödése az eseménnyel kapcsolatban az, hogy Lentiben kezdte a katonai pályafutását és a balesetben elhunyt katonáknak ott a parancsnoki épület előtt egy emlékműve volt. Ez előtt csak úgy lehetett elmenni, ha tiszteletadást teljesítettek, így emlékezve az alakulat áldozataira. Ma már hogy nincs meg a laktanya, ezért jó dolog az, hogy a baleset helyszínén újra emléket állíthattak a tragikus eseménynek. A tábornok úgy látja, hogy az utókor kötelessége az, hogy ez a tisztelet sokáig fennmaradjon és a most felavatásra kerülő márványtábla ezt segítheti elő.
Az ünnepség az emléktábla felavatásával, majd a koszorúk elhelyezésével zárult.
