Kapu a reményhez és a megemlékezéshez
Az emlékművet azon a helyen adták át, ahol közel egy évszázadon át a zsidó hitközség zsinagógája, valamint iskolája állt. A kapu, az iskolát és a zsinagógát választotta el. A zsinagógát 1865-ben építették és az 1960-as évek belvárosi rendezés során bontották le. A pusztulást egyedül az egykori vaskapu kerülte el és most 70 év után állították fel újra az egyházi intézmény helyén.
A kapu egyben emléket állít azoknak a zsidó vallású nőknek és gyermekeknek, akiket 1944. június 19-én gyűjtöttek össze a zsinagógába és innen küldték őket a sárvári gyűjtőtáborba, majd a németországi haláltáborokba. A férfiakat már előtte munkaszolgálatra vezényelték és az elhurcoltak közül a háború borzalmait mindösszesen ötvenen élték túl.
Porga Gyula polgármester az emlékmű avató beszédében arra emlékeztetett, hogy akkoriban nagyon sok olyan gyerek ment át ezen a kapun, akik hamarosan a földi pokol kapuján is kénytelenek voltak átmenni. Az állam közreműködésével küldték halálba ezeket a férfiakat, nőket és gyermekeket. Márpedig az ártatlanokat legyilkolni megbocsáthatatlan bűn- hangsúlyozta a polgármester.
Ennek a kapunak a felállításával adósságot törlesztünk le a zsidóság és a városban élő lakosság felé. A vesztességük a ma embere számára szavakban és számokban nem kifejezhető.
A szándékosan nyitva hagyott kapu azt a reményt fejezi ki, hogy hazavárjuk őket és csak remélni lehet, hogy az ilyen cselekedetek a jövőben nem fognak újra megismétlődni.
Az emlékmű leleplezését követően a kaput megáldották a társegyházak vezetői, majd a résztvevők elhelyezték rajta a megemlékezés virágait.
