Hősök Napi megemlékezés Veszprémben
Magyarországon hivatalosan 2001 óta május utolsó vasárnapján emlékezünk meg azokról az áldozatokról, akik a háborúk idején vesztették el az életüket. Az idei ünnepi megemlékezésre a Szent Imre térről a Hadtörténeti Egyesület szervezésében felvonultak az I. világháborús katonai hagyományőrzők, a huszárok, tűzérek, valamint a haditengerészet, és a gyalogság katonái korhű egyenruháikban.
Az ünnepi beszédet Dr. Koller József dandártábornok MH Légierő Parancsnokság mb. parancsnoka mondta. Beszédében kiemelte szerencsés a korosztálya azért, mert a háború borzalmait csak a történelemkönyvekből ismerik. Minden évben a Hősök Napján emlékezünk meg azokról, akik a legdrágábbat az életüket adták azért, hogy mi most itt élhessünk, létezhessünk egy békés, szabad hazában.
Hangsúlyozta, hogy itt állunk egy emlékmű előtt, amelyre azoknak a neveit vésték fel, akik a háborúkban az életüket vesztették. Hosszú a sor és a nevek mögött családok vannak, akiket személyesen érintett a háború borzalma, kiszolgáltatottá, áldozatokká lettek. Megfélemlített nők, éhes gyerekek. Gondoljunk rájuk is.
Az örökre eltávozott katonák a hadak útjáról tekintenek le ránk, a bajtársi üdvözletüket küldve. Nem kérnek egyebet csupán annyit, hogy a szívünkben örökre őrizzük meg az emléküket.
Van-e értelme a hősi halálnak- tette fel a kérdést a tábornok.
Igen! Van! Amennyiben egy nemes cél érdekében áldozza fel valaki magát. Tudjuk, hogy ezek az emberek hittek abban, hogy hazájukért az igazság oldalán harcolnak, és ez a hit a szívükben égett Akaratuk ellenére váltak hőssé. Nem születtek hősnek, de amikor a hely és az idő megkövetelte azzá váltak, mert felvállalták a sorsukat.
Ma már nem tudjuk kárpótolni őket a vesztességükért, nem tudjuk megjutalmazni őket a bátorságukért, köszönetünket, hálánkat csak a sírjuk felett tudjuk leróni.
Annyival azonban azért tartozunk nekik, hogy megbecsüljük nyugalmas hétköznapjainkat, szabadságunkat, és a sorsdöntő percekben nem felejtjük el, hogy az életünk a haza életének egy pillanata is.
Az ökumenikus imát követően a résztvevők megkoszorúzták a téren lévő világháborús emlékművet.
