Az országos átlagnál többet csak Fejér, Komárom – Esztergom és Pest megyében, valamint a Budapesten élő nyugdíjasok kaptak. Továbbra is kérdéses adat viszont az, hogy a nyugdíjfolyósító csaknem 32 ezer főnek utal ellátást külföldi országokba. A járulékot fizetőknek jó lenne tudnia azt, hogy ezt az ellátás mely országok polgárai élvezik és milyen (esetleg elavult) jogcím alapján.

A 2015-ös statisztikai adatok szerint látható, hogy a nők nyugdíjba történő helyezése, a 40 éves jogviszony betöltésének az elismerése miatt folyamatosan emelkedik. A szakemberek a törvény 2011-es hatályba lépésétől folyamatosan vitatják ennek a jognak a szükségességét (fenntarthatóságát) és azt, hogy a férfiak – különösen a nehéz fizikai munkát végzők - esetében ez a lehetőség miért nem adható meg.

A nyilvánosságra hozott adatokból látható, hogy 2015. januárban állami pénzekből 2 727 041 főnek folyósítottak öregségi nyugdíjat, ellátást, járadékot vagy más járandóságot és ez a szám 2,6 százalékkal kevesebb, mint 2014- ben. 

Magyarországon 2015- ben az ellátások átlagos összege 106 462 forint volt és az ellátottak 74 százaléka részesült mindösszesen öregségi nyugdíjban.

Az elmúlt évben az öregségi nyugdíj átlagösszege 118 439 forint volt. Az átlagnyugdíj nagysága területenként jelentősen eltérő. Kiugróan a legmagasabb Budapesten 140 500 forint. A gazdasági és geográfiai helyzetük miatt az elmaradott térségekben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 105 524 forint, Bács-Kiskun megyében 106 320 forint, Békés megyében 105 524 forint volt.

A legnagyobb problémát az okozza, hogy az un. „nyugdíjas olló” a társadalmi rétegek között már most is nagyon kinyílt és ez a jövőben várhatóan tovább fog növekedni. Az is látható, hogy a legalacsonyabb nyugdíjak bizonyosan maradnak a jelenlegi szinten, de már 2015 végére megjelentek a milliós nyugdíjak. Amelyek az állami vezetők 2 milliós fizetési plafonjának eltörlésével - a kiválasztottaknál - tovább emelkedhetnek. Az előre látható prognózisok szerint a pofátlanul nagy nyugdíjbeli különbségek a jövőben csak szélesedni fognak.

Ez a tény veti fel annak a dilemmának a kérdését, hogy mennyiben igazságosabb a százalékos nyugdíjemelés, az azonos összegű emeléssel szemben. Talán ezt a vitát az elkövetkezendő időben, kulturált módon és érzelmek nélkül kellene a nyugdíjas társadalmon belül lefolytatni.

Érdekes az is, ha összehasonlítjuk ezeket a tényadatokat a környező országok statisztikai adataival. Az elemzésekből azt lehetne megállapítani, hogy mind a minimális nyugdíj, mind az átlagnyugdíj tekintetében egyre jobban leszakadunk a szlovén, szlovák – az osztrákokat felejtsük el - helyzethez képest és már most sodródunk a balkáni államok felé.