Háborús hősökre emlékeztek
A megemlékezés résztvevői az ünnepség első részében szentmise keretében imádkoztak azokért, akik a „történelem sodrában” a legkedvesebbet, az életüket áldozták Magyarország függetlenségéért. A misét Laposa Norbert, a Jézus Szíve Plébánia plébánosa mutatta be.
Beszédében hangsúlyozta, hogy nem lehet hősnek születni. Hőssé akkor válhatunk ha, egy adott történelmi szituációban minden tőlünk telhetőt megteszünk másokért és a hazánkért. Az elmúlt évezred történései sok olyan helyzetet hoztak, amikor a magyarság fennmaradásához szükség volt a hősökre és tetteikre. Rájuk emlékszünk ezen a napon és tisztelgünk a tetteik emlékei előtt.
A templom falánál elhelyezett emléktáblánál Lamos Imre nyugállományú dandártábornok mondott ünnepi beszédet. A tábornok beszédében hangsúlyozta: „az évszázadok alatt bebizonyosodott az, hogy a béke, a biztonság, a szabadság, amire mindenki vágyik mennyire törékeny és milyen gyorsan elveszíthető. Ez a béke, biztonság, szabadság nem önmagától létezik.
Hatalmas áldozatok árán biztosították számunkra apáink, nagyapáink. A mindenkori jelenben élők feladata emlékezni arra az időszakra, amikor őseink a vérüket hullatták a szabadságunkért, hiszen a bátor, önfeláldozó magatartásuknak köszönhető az, hogy létezik a magyar hon és él a nemzet. Soha nem feledhetjük el őket, akik a haza, a nemzet szolgálatában estek el.”
A tábornok emlékeztetett arra, hogy az első világháború csataterein elszenvedett súlyos veszteségek 1915-ben báró Abele Ferenc vezérkari őrnagyot arra késztették, hogy az országgyűlés elé egy indítványt terjesszen elő. Ennek az volt a lényege, hogy minden település állítson emléket a világháborúban elesett hősök neveinek megörökítésére.
Ezt erősítette meg az 1917. évi VIII-as törvény, ami rögzítette: „a nemzetünk hősi halottainak kegyelet teljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára megörökíteni.” Ennek a feladatnak a koordinálására alakult meg a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság. Az emlékbizottságtól 1936-ig 1086 I. világháborús emlékművet rendeltek meg.
2001-ben a LXIII-as törvény rendelte el újra május utolsó vasárnapján a Hősök Napjának nemzeti ünneppé történő nyilvánítását. A törvény kimondta, hogy „a magyarság története alatt fegyverrel, vagy fegyvertelenül harcoló összes férfi és nő, aki a magyar haza védelmére kelt, tettével kiérdemelte a tiszteletet és megemlékezést ezen a napon.”
Lamos tábornok kiemelte, ma ezeket a hősöket jöttünk ünnepelni és emlékezni a tetteikre!
Az ünnepség végén Polgárdy Imre, a Megyei Önkormányzat elnöke, a katonai szervezetek vezetői, Marton Béla Balatonfűzfő polgármestere, valamint az egyházi és civil szervezetek képviselői megkoszorúzták a templom falán lévő, a háborús hősök neveit tartalmazó emléktáblát.
A rendezvényen kiegészítő programként bemutatkozott a MATASZ Veszprém Megyei Egyesületének kiállítása. A régi hatástalanított fegyverek mellett, katonai kitüntetések, egyéb használati eszközökkel találkoztak a sátorhoz látogatók.
