A résztvevőkhöz az időjárás nem volt túl kegyes. Az intenzív havazás és az erős szél visszariasztotta a rendezvényre készülődőket. Az is rontott a helyzeten, hogy a jelzések szerint többen az ünnepi helyszín felé tartva, az utakon elakadtak és kénytelenek voltak meghátrálni. A rossz idő ellenére egy tucatnyi ünneplő mégis kitartott és rövidített formában, de megemlékeztek Petőfi Sándorról, a költőről és a honvéd katonáról.

Az ünnepi megemlékezést a fiatalok nevében Georgi Miklós tartotta. A résztvevőknek a költő életútját és gondolkodását, Petőfi versein keresztül igyekezett felvillantani. Kiemelte – Petőfi Sándornak nem volt könnyű élete, mégis amikor az elcsüggedt embereknek szüksége volt bátorításra, ő volt az, aki nem hagyta cserben őket. Sem a magánéletében, sem a közéletben nem várt másra, hanem megtette, amit kellett. Ez a gondolat hatja át a költő Hazámban-című versét is.

A vers felolvasását követően elmondta – valóságos, sebezhető, kiszolgáltatott emberként küzdött az általa kitűzött célokért, tanult, művelődött és minden lehetőséget felhasznált az előrejutáshoz. Hit, a változások lehetőségében és keményen dolgozott értük. A valóságos ellenséggel vette fel a harcot, nem folytatott értelmetlen nemzetháborút a honfitársai ellen. A munkája nem volt hiábavaló. Az, hogy az utódok mit kezdenek ezzel az örökséggel, már csak rajtunk múlik. A verseit hagyta itt az utókor számára, hogy tanuljunk valódi hazaszeretetet és hogy a céljainkért tudjunk mindig küzdeni.

A megemlékezés közben több költeménye is felolvasásra került, így a Dicsőséges nagyurak, Itt a nyilam mibe lőjem, valamint a Miért zártátok el az utamat?- című versek.

Emlékmécsesek meggyújtása Fotó: Demeter Ferenc