Emlékezés a második világháború hőseire
A MATASZ Veszprém Megyei Egyesülete a 2020-as évben is csatlakozott az országosan meghirdetett Doni Hősök Emléktúrájához. A Bakony nemzetközi menetszázad parancsnoka Kaptur József nyá. alezredes január 16-án Székesfehérváron ünnepélyes keretek között vette át Jásdi Balázs tartalékos főhadnagytól a Magyar Honvédség parancsnoka által aláírt Menetparancsot.
A menetszázadba aktív katonák, civilek, tartalékos német, magyar katonák, kadétok és apródok önkéntes alapon jelentkeztek. Az állományában megtalálhatóak voltak az MH 54. Veszprém Radarezred, a Légi Vezetési és Irányítási Központ, a 3. számú Toborzó Iroda, valamint az MH Rekreációs Kiképzési és Konferencia Központ katonái és munkatársai. A Magyar Tartalékosok Szövetséget három megye, Vas-, Zala-, és Veszprém megye tartalékosai képviselték.
A menetszázadban a fiatal korosztályt a báró Wesselényi Miklós Alapítványi iskola, a Pápai Faller Jenő Szakgimnázium, a Szent Benedek Középiskola kadétjai, valamint a Papkeszi Bocskai István Általános iskola apródjai képviselték. A századot színesítette a Majsai Kiskun Huszárbandérium négy fős huszárcsapata.
Az emlékezők 65 fővel január 17-én a Veszprém város Vámos úti temetőjéből indultak. A rövid megemlékezést és a menetzászló átvételét követően megkoszorúzták a magyar, német, orosz háborús katonai emlékműveket. Az első napon Veszprém - Nemesvámos- Veszprémfajsz érintésével gyalogmenetben Balatonfüredre érkeztek. Balatonfüreden megtartásra került fáklyás megemlékezésen Szabó István honvédelmi államtitkár mondott beszédet.
Az államtitkár a beszédében kiemelte, hogy egyes napok örökre bevésődnek a történelem naptárába. Ilyen volt Magyarország számára 1943. január 12-e is. Ezen a napon 77 évvel ezelőtt indította meg a szovjet Vörös Hadsereg a 2. Magyar Királyi Hadsereg elleni támadását. Az 1942-ben felállított Magyar Hadsereg a Don kanyar mentén foglalta el állásait, feladata volt a német csapatok támogatása mellett a szovjet áttörés megakadályozása is.
A hiányos felszereléssel, fegyverzettel felszerelt magyar alakulatok emberfeletti helytállást tanúsítottak a harcok során. A magyar katonák hosszú időn keresztül sikeresen teljesítették a feladataikat, és tartották az állásaikat. A fordulat talán az év leghidegebb éjszakáján következett be, amikor a túlerőben lévő szovjet hadsereg általános támadást indított a magyar állások ellen. A katonák 2500 kilométerre távol a hazától, számukra idegen célokért küzdöttek és áldozták az életüket. Nem a gyávaságuk miatt kényszerültek meghátrálásra, hanem az eredményes és hatékony védelem feltételei hiányoztak. Harcoltak és védték magukat a rendelkezésükre álló hiányos fegyverzettel. A szovjetek bekerítették és szinte teljesen megsemmisítették a magyar hadsereget. A magyarok még két hétig folytatták az utód véd harcaikat. Az offenzíva végül elsöpörte a magyar arcvonalat.
A túlélők rendezetlenül kisebb nagyobb csoportokban, vagy egyedül voltak kénytelenek menekülni a „földi pokolból”. A doni veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok a mai napig sem. Az elesettek és fogságba kerültek száma ma sem ismert. Ám az bizonyos ez volt a magyar hadtörténelem legnagyobb embervesztesége, a magyar katonák egyik legnagyobb véráldozata.
A doni eseményeket az eltelt 77 évben különbözőképpen ítélték meg a történészeink, politikusaink. Mi, akik ennek igazságát már nehezen tudjuk megítélni egyet tehetünk emlékezünk azért, hogy a múlt példáján át hasonló szörnyűséget ne éljünk meg a jelenben, vagy akár a jövőben,
Az emlékezés kézen fogható példája az, amiért itt állunk. Immáron XX. alkalommal indult útjára a Doni Emléktúra, ami méltó módon állít emléket a Don kanyarban elesett katonáinknak. Olyan katonáknak, akik távol hazájuktól áldozták az életüket a hazáért, ezért a múló idővel sem felejthetjük el a tetteiket. Ezek a katonák sem születtek hősnek. Akaratuk ellenére váltak azzá. Nekünk, utódoknak kötelességünk ápolni és megőrizni az ártatlan emberek emlékét. De emlékeznünk kell azokra a borzalmakra, amit átéltek, egyben arra a hazaszeretetre is, ami elvezette őket a hősi áldozatvállalásra.
Ezért köszönet illeti meg azokat, akik ezt a katonai hagyományt évről évre ápolják, ezzel segítve a hőseink tetteinek a megőrzését.
Az emlékezők a második napon Csopak – Alsóörs – Balatonalmádi – Balatonfűzfő településeket érintve tovább folytatták a megemlékezéseiket.
A rendezvényt záró megemlékezés Balatonfűzfőn a Jézus Szíve templomban istentisztelettel és koszorúzással zárult.
A templom falán elhelyezett emléktáblánál Simon – Jójárt Sándor a MATASZ VME elnöke mondott ünnepi beszédet. Beszédében hangsúlyozta, hogy több mint három évtized alatt ezekről az eseményekről szinte beszélni sem lehetett. A magyar katonák a német hatalmi nyomásra mentek ki a Don kanyarhoz. A katonáinkat a politika kiszolgálói azzal küldték ki az orosz földre, hogy ott kell helyt állniuk. És a magyar katonák méltó módon az elődeikhez helyt álltak a sokszoros túlerőben lévőkkel és a hideggel szemben. Az esküjükhöz híven teljesítették a kötelességüket. Soha meg nem kérdőjelezték a kiadott parancsot.
A politikai, katonai vezetés, amely felelős volt a kialakult helyzetért, a háború után közvetlenül, de később sem tudott észerű magyarázatot adni a bekövetkezett szörnyű tragédiára. A hősök emlékét egyszerűen azok gyalázták, meg akik nem tudtak különbséget tenni a bűnösök, hősök és áldozatok között.
Az elnök végezetül megköszönte azoknak az önkormányzatoknak, katonai és civil szervezeteknek, amelyek segítették az emlékmenet megvalósítását és külön megköszönte azoknak a fiataloknak és időseknek teljesítményét, akik vállalták a téli 50 kilométeres emléktúrát.
Simon-Jójárt Sándor nyá. ezredes az elmúlt napok történései alapján megállapította, hogy a XX. Doni Emlékmenet a kitűzött célokat teljesítette és az erre a célra létrehozott Bakony nemzetközi menetszázadot feloszlatja.