Az ünnepséget Dr. Horváth Zsolt országgyűlési képviselő nyitotta meg. A bevezetőjében azt a kérdést tette fel, hogy az emberi életben vannak-e olyan értékek, amiért a legdrágábbat, az emberi életet bárki is feláldozná. Megállapította, hogy a családi értékek mellett egy ilyen létezik a Szent Korona, mert ez a magyarság pótolhatatlan szimbóluma.

Végezetül elmondta köszönet ezért azoknak, akik ennek az emléktáblának az ötletét megálmodták és megvalósították, de köszönet azoknak is, akik erről minden évben megemlékeznek.

Dr. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, a történelmi események felidézésével kezdte ünnepi beszédét. Annak ellenére, hogy a korona 1944-ben csak egy hónapot volt az épület falai között, ez a tény fontos volt és maradt a város és a nemzet számára is. Üzenet értékkel bírt a városnak és a nemzetnek egyaránt, mert a korona megmentése egyben a nemzet továbbélését is jelentette.

Ezeket a napokat ugyanis olyan események követték – hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes- amelyek meghatározóak voltak a magyar nemzet jövője számára. Ebben a korszakban a Szent Korona több volt, mint csak az ország szimbóluma, mert a történelmi Magyarországot alkotó más nemzetiségeknek és népcsoportoknak is a jelképévé vált. Akkor, amikor a Szent Korona ezek között a falak között keresett menedéket, vele együtt a nemzeti tudat is védelemre szorult. Az a nemzeti tudat, amit egy évezreden keresztül tette lehetővé azt, hogy a Közép Európában lévő népek békében éljenek együtt.

1944-ben Magyarországon a fasiszta diktatúra és a kommunista diktatúra vívta a véres harcát, ez elől kellett menekíteni a Szent Koronát egészen Amerikáig, ahonnan csak később kaptuk vissza a nemzeti ereklyénket. Sokan napjainkban is a Szent Koronában látják a demokrácia és a nemzeti szuverenitás jelképét.

Navracsics Tibor kifejezte azt a reményét, hogy a Szent Korona visszatérésével a Közép Európai régióban meghonosodik az a eszme, amelyik biztosítani fogja az itt élő népek békés együttélését.

A koszorúzásokat követően Nagy Károly apát kanonok mondott imát, amelyben kiemelte, hogy az Isten nem engedi el azoknak a kezét, akik a hazáért valamit tesznek, mindig megvédi őket. Ne áruljátok soha el a hazát- mondta a fiataloknak.

Ezt követően Oláh Emil alezredes tábori esperes, imában emlékezett meg a koronaőrök elszántságáról, hitéről. Felelevenítette azt, hogy a kritikus helyzetben lévő a koronaőrök parancsnoka kérte az akkori tábori esperest, hogy áldja meg a koronaőröket, amit a következőkkel magyarázott: „Isten áldása nélkül mindent meg lehet tenni, de valamit tenni csak Isten áldásával lehet!”

Az ünnepség a szózat eléneklésével zárult.